Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Muszka Erzsébet: A nagyszombati jezsuita kollégium leltára a rend felosztásakor (1773) / 53–69. o.

Vannak olyan részek is, melyek szinte teljes terjedelmükben német nyelvűek: ilyen akad a konyha felszerelésének, az egyes szerszámok nevének, a betűszedés díjának feltüntetésénél, de elvétve másutt is. (Pl. a nyomdánál ez a német nyelv kifejezetten szakmai „zsargon".) A latinon és németen kívül a kisebb könyvtárak (gyógyszertári, csillagászati stb.) könyvcímeinél találhatunk még más nyelvű sorokat: ezek között francia, olasz s elég ritkán szláv nyelvű fordul elő a magyar mellett. Pl. a kettes számmal jelzett istállóban a vízhordásra használt, fából készített edény megjelölésére magyar szót alkalmaztak: „putonyka", 111. „putonka" formában.

11 Nem érthető viszont a kocsik felsorolásánál szereplő „currus parutch dicti", ill. „parucs" kifejezés. Lehet, hogy a latin és magyar keverésével „született" jármű parasztkocsi (szekér?) akar lenni?

12 A kollégium archívumában későbbi felhasználásra szánt tárgyak töredékeit is őrizték. A drágakövekkel kirakott, aranyozott ezüst darabok esetében az öszszeírók érdemesnek tartották ezekről súlyukon kívül azt is feljegyezni, hogy készítési módjuk alapján „vulgo zamanehos labor"-nak mondják közönségesen azaz magyarul. De hogy ezt nem értette az egyik másoló, bizonyítja, hogy a helytartótanácsi leltárban „ramancsos" lett belőle.

13 Ritkán és többnyire rontott formában fedezhetünk fel görög, illetve görög eredetű szavakat, kifejezéseket a könyvcímeken kívül a gyógyszertár, a természetrajzi gyűjtemények és a csillagászati torony felszerelésénél. A gót betűs, német nyelvű részeken kívül latin betűs az egész inventárium írása, ám előfordul olyan eset is, amikor latin és gót betűs írás keveredik. A templomban, a szentély falának díszítésére alkalmazott textíliák közül így jegyezték fel az egyiket. Valószínűleg keretre, vázra erősített atlasz selyem kárpit ez: „vulgo spalir atlas dicta".

14 A szöveg vagy inkább jegyzék egyéb sajátosságai alapján feltételezhetjük azt, hogy a latin, német és magyar nyelv tudása mellett legalább az összeírok egyike tudott valamilyen szláv (Hávor talán cseh vagy szlovák, Zgurics feltehetően horvát?) nyelven, némi görög ismerettel is rendelkezhetett egyikőjük. Elismeréssel kell szólnunk azonban az előbbi negatív példák ellenére is a leltározókról és munkájukról: alapjában véve szép, áttekinthető, gazdag szókincsű ; ha nem is túl magas, de elég széles körű műveltségről, tájékozottságról; több nyelv ismeretéről vagy tudásáról; talán tárgyszeretetről, de legalábbis érdeklődésről tanúskodó irat került ki tollúk alól a rendelkezésükre álló rövid idő ellenére. Az inventárium mai használóitól kemény munkát kíván némely kifejezés, szó feloldása; megfejtése — a megfelelő szövegkörnyezet hiánya miatt — szinte lehetetlen feladatot jelentett és fog is jelenteni a kutató számára, bár minden apró eredmény növeli a témakörről és korról szerzett ismereteinket. A leltár szerkezete, tartalma Az alább szereplő tartalomjegyzék nem azonos az inventárium végén található, mintegy három oldalas Cynosura-val, de nem azonos az anyagban lévő címszerűségekkel sem. Az eltérést az indokolja elsősorban, hogy a tartalomjegyzék nem elég részletes, az egyes egységek élén álló megjelölések pedig vagy túl rövidek, túl általánosak (gyakran csak a helyváltoztatást jelzik), vagy pedig túl terjengősek. Ez az összeállítás a teljes anyag átnézésével készült, s megkísérli ezeket a hiányosságokat kiküszöbölni, az összeírás kisebb témaköreit is feltárni. Tükrözi egyúttal a leltár elkészítésének módját is, mely a bejárás útvonalának megfelelően, egymás után veszi fel a leltárba az összeírandó helyiségeket, m