Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon: az oppidumok jogélete / 3–12. o.

dekrétum eltérő szóhasználatát sem világítja meg. Mindebből az a következte­tés adódik: a városfal léte, hiánya nem befolyásolja a terminus technikus és pecsét alkalmazását még a 15. században sem. Az ország főhelyeit tekintve, a legújabb oklevéltári közlések szerint, Óbuda mindig civitas s oklevelein általá­ban függőpecsétet alkalmaz. 16 Hasonlóan függőpecsétet használ Szikszó. Amikor Szikszó 1408-ban — im­már a Perényi család birtokában — szőlő adásvételről új függőpecsétjével meg­erősített oklevelet ad ki, a „mos et consvetudo civitatis"-t hangsúlyozza. Függő­pecsétjének létét és alkalmazását 1414-ben kiadott oklevele is bizonyítja: „... munimine nostri sigilli autentici et pendentis...", írják a corroboratio-ban. 1472-ben a menedékkövi kartauzi barátoknak Szikszón jámbor emberek által lelkük üdvéért korábban adományozott Agyagos nevű négy szőlőről ill. a Né­methegyen levőkről ad ki bizonyságlevelet. Az oklevelek intitulatio-ja a bírón és esküdteken kívül 12 konzult sorol fel. A szőlőkről kiadott két oklevél anyaga hártya s függőpecséttel erősítették meg. Szikszó, de általában is, a városok ok­leveleiben a konzulok feltüntetése — a pecséttel együtt! — a kutatót Buda 13. század végi önkormányzatára emlékezteti s ezért város kormányzattörténeti szempontból igen értékes. 17 A szepesi káptalan birtokában levő Olaszliszkán kelt 1449-ben Csutai Má­tyás végrendelete, melyet „sigillo opidanorum de dicta Lyzka" erősítenek meg. Liszka 1475-ben úgy állít ki szőlő adásvételről oklevelet „... sigillo oppidi nostri..." megerősítésével, hogy a szőlő szomszédosait: „consvetudo nostra op­pidi" határozza meg. Ebben az évben egy másik oklevelében: „sigillum civita­tis" van. 1478-ban hasonló ügyet tartalmazó oklevelének megerősítő záradéka: „In cuius rei testimonium firmitatemque ... presentes nostras literas sigilli nostre civitatis" történik, az oklevélen zöld, kék és nyersszínű sodraton függő­pecsétjét helyezi el. Felette: „Dátum in oppido Lyzka". Az 1487-ből ismert ok­levelének intitulatio-ja: „Universitas divitum et pauperum in opido Lyzka com­morantium". Az oklevél hátlapján rányomott pecsét nyomával. 1489-ből szár­mazó oklevele (adásvétel) az oppidum pecsétjével történő megerősítést említi. 18 Tállya 1506-ban kelt privilégiális oklevelét szőlő adásvételről „sigillo nostro (oppidi)" erősíti meg. 1524-ben kiadott oklevelét szintén saját testületi függő­pecsétjével pecsételi meg. Az 1485. évi oklevél ill. a benne foglalt szőlő adásvé­tel a későbbi hegyaljai közös jogszokás előfutáraként is tekinthető: az adásvé­telnél jelenlévők között ott van „iuxta morém et consvetudinem ac robur et vi~ gorem eiusdem loci" a tállyai plébános, a megnevezett oltárigazgató és a bíró, valamint a szántai bíró, az ottani „rector et iurati" és a szerencsiek is. Az ügylet­ről „presens cirographum et donationales literas coram omnibus discretis et pro­vidis viris ad id specialem rogatis et vocatis ..." záradékkal adják ki. Az okle­vél írója Tállya város akkori iskolamestere „rector scole" Antonius Scolasticus de Miskocz. 19 1457-ben (Sátoralja)Űjhely oklevelének kiadója „Judices iurati, nec non tota universitas hospitum de Wyhel", az ügy az újhelyi pálosok ingatlanára vo­natkozik, melyet így zárnak: „In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras privilegiales sigilli nostri autentici munimine robora­tas duximus ambábus partibus praescriptis sub una forma concedendum". 20 A Tállyánál említett 1485. évi oklevél „cirographum" ill. az újhelyi az ügyben érdekelt két fél részére két azonos példányban kibocsájtott oklevél nemcsak a hiteleshelyi gyakorlattal mutat igen szoros megfelelést, hanem arra is közvetett bizonyíték, hogy a hiteleshelyek az oppidumokban oklevélszerkesztést végzők iskolái lehettek. A hiteleshelyi gyakorlatnak közvetlen érvényesülését (Sáros) Pataknak, a későbbi oppidumnak az a pecsétes oklevele igazolja legkorábban, melyben ismereteink szerint Magyarországon először — Budát megelőzve — 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom