Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon: az oppidumok jogélete / 3–12. o.
1305-ben írásba foglalja a szavatossági kötelezettséget is. 21 S meg kell említenünk még Tolcsvát, nemcsak azért, mert 1517-ben függőpecséttel ad ki oklevelet, hanem, mert két korábbi oklevele — egybevetve (Sátoralj a)Űj hely 1474ben kiadott oklevelével — arra fontos bizonyíték, hogy az adásvétel ideje, azaz az „actum" nem azonos a megpecsételés idejével, a „datum"-mal. Űjhely oklevele arról ad hírt, hogy a kiadás „Ex Ujhel tempore sigillationis" történt. A tolcsvai oklevelek záradéka sokkal beszédesebb. Mind a kettő olyan adásvételt tartalmaz, melyek az 1505. május 12-én történt megállapodást tartalmazzák. A megpecsételésre vonatkozó rész azonban eltérő. Az egyik többek között nem részletezi, hogy miért későbbi a pecsételés ideje: „Item sigillatio harum fűit literarum in anno presenti millesimo quingentesimo cum sexto coram iudices istos utputa Johanne Seghyt, Paulo Demyen iuratique eiusdem anni Paulus Hungvari, Laurencius Fonda, Martinus Olayios, Albertus Lwkws, qui tamen has sigillo ligato magis roborari fecerunt." A másik az oppidumban érvényesülő öröklési és pecsételési szokásról a következőket írja: „... Item roboratio legis huius possessionis existit quo is Georgius Nemes eosdem dominos Epperiesienses reservare teneatur in spatio anni unius tribusque diebus adiunctis, tandem siquispiam ex heredibus vei successoribus huius predicti Georgii Nemes eosdem dominos sepef atos impedire vei molestare conaretur, extunc ante litis ingressum valorem sew existimationem dicte domus deponere debeat sicque iure legitimeque procedat iuxta ritumque huius possessionis nostre. Sigillatio autem huius existit in anno millesimo quingentesimo sexto coram iudice Johanne Seghid, Paulo Demyen aliosque iuratos videlicet Paulo Hungvari, Martino Olayos, Alberto Lokws, Laurencio Fonda...". Ez a gyakorlat, az egy év három napos időköz a megpecsételés előtt, később a 16—17. században is létezett, ahogyan már 1962-ben Sinkovics Istvánhoz készített szakdolgozatomban, mely kéziratban maradt, megírtam. Ehhez mérhető jelentőségében a nyelvváltság említése is, amely a 14. századtól kezdve élő hegyaljai szokás. A 14—15. században alapozódott meg tehát az oklevéladás mindazokkal a sajátosságokkal, melyeket aztán a 16— 17. században főleg a Hegyalján figyelhetünk meg. 22 S az előbbi említésekből ki kellett hagynunk számos olyan oklevelet, amely egy tágabb földrajzi területen érzékeltetné és bizonyítaná (Varsány, Terebes, Nagymuzsaly, Sárospatak stb.) az oppidumok saját, oklevéladásban is megnyilvánuló fejlett jogéletét. 23 A közös vagyont megtestesítő fal keletkezésének körülményei nem egyértelműek, mert nem biztos, hogy az oppidum, mint jogi személy, a saját költségén készítteti el. Erre sem Kismarton- Zabomarton, 24 sem Dévény (Garai birtok) adatai, melynek lakói „intra murum oppidi" élnek (1453), nem adnak választ. 25 Ugyanez vonatkozik a Podmaniczky család birtokában levő Bánra is. Nyugodtan kimondható, ahogyan a terminus technikus- oklevéladás- pecséthasználat és a fal léte Pest esetében sem egymás kölcsönös függvénye, legalább ennyire áll ez az oppidumokra is. 26 Áz oppidumban lakók sajátos helyzetét egy bizonyságlevél, ill. egy ezt megelőző urbárium alapján kívánjuk bemutatni. Az urbárium 1492-ben készült Kanizsai György birtokairól, s tartalmazza Csepreg népességének, ill. az általuk művelt telkek, szolgáltatások megszabását. 27 Oppidum-létére a megnevezésen kívül az a tény utal, hogy az adatközlő-esküdtek élén Wasvári Mihály polgármester (magister civium) áll és az esküdtek között említik Pető Illést, akinek a neve az 1500. december 16-án kelt latin nyelvű bizony ságlevél és abban hiteles tanúságot tevő 3 „cives oppidi Chegrep" között van. Az ügy lényege: egy soproni polgár — Koch Márton — Magyarországra hozott (induxisset) egy Magyarország területén kívül élő, idegen bécsújhelyi (Novacivitatensis) embert. Akkor — Kooh vallomása után — a magnificus Kanizsai László úr annak (ti. Kochnak) a fassio-ira azt válaszolta, hogy (Koch) Sopron civitas-nak és magának a magni8
