Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - HÍREK - Farkas Csaba: Levéltári Napok Csongrád megyében, 1991 / 96–100. o.

községek a szegedi választási kerületekbe sorolva miért nem tudták saját jelöltjeiket eléggé támogatni a szegediekkel szemben, s így akaratukat érvényre juttatni. Kovács László után Hetesi Erzsébet elemezte az önkormányzati választások tapasztalatait. Megállapította, hogy az önkormányzati választásokra az MDF előnye a többi párttal szemben eltűnt. Ez kitűnt a választási eredményekben is. A választási eredményekben ugyanis több jelentős változás történt a parlamenti választásokhoz képest. Az előadó ezen változások irányait és mikéntjét megpróbálta részletesen kiértékelni. A konferenciát egy igen színvonalas vita zárta le. A Levéltári Napok utolsó napján Makó város adott otthont a hely történészi összejövetelnek, egy helytörténeti matiné keretében. Dr. Sánta Sándornak, Makó város polgármesterének köszöntő szavai hangzottak fel először. A városi vezető hangsúlyozta a helytörténet fontosságát az identitástudat formálásában, s ezen túlmenően a helytörténetet a város irányítása szempontjából is fontosnak tartotta, mert szavai szerint „A jelen döntéseit a múlt ismeretében kell meghozni". A polgármester köszöntője után dr. Blazovich László a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója tartott előadást „A Csanád nemzetség" címmel. Tanulmánya elején az előadó elmondta, hogy ez a nemzetség volt az, amely Makó város életét több mint 500 éven át meghatározta és befolyásolta, ezért érdemes megismerni őket. Legelső felbukkanásuk Szent István korából való, a király hadseregében szolgáló Csanádot, mint Ajtony vezér legyőzőjét, az uralkodó az újonnan szerveződő megye első ispánjává tette. Ezután mintegy 150 évnyi légüres tér következett, s az adatok csak a 13. század közepétől bukkannak fel újra (Belenic és Bogyiszló). Ezen és a későbbi egyre jobban előforduló adatok alapján a nemzetségnek 3 fő ága vázolható fel, ezek közül Makó, és a nemzetség szempontjából a Telegdi főág a legfontosabb. Ehhez a főághoz 3 család tartozott: a telegdiek, a makófalviak és a tomposiak. Ezen családok adták a nemzetség legismertebb tagjait a társadalomnak (főleg a Telegdiek, a makófalviak nem jutottak magas polcra), róluk az előadás második felében részletesen beszélt a szerző. így ismertette a 13. században élő és Károly Róbert embereként az esztergomi érsekségig eljutó Csanád érsek pályafutását és munkásságát, aki unokaöccsét Tamást is elindította a papi pályán. Szólt még a Telegdi család 15. század végén és később élt tagjairól, akik közül Telegdi ispánt mint kincstartót a Dózsa parasztháborúban megölték, valamint megemlítette Telegdi Katalint, aki Báthori István felesége lett. A következő előadást Vigh Zoltán, a makói fióklevéltár igazgatója tartotta. Dolgozatának címe: „Makó város közigazgatása az újra településtől 1848-ig". A tanulmány a török alól felszabadult Makó helyzetét tárgyalta először. A szerző ebben megállapította, hogy már 1702-ben olvashattunk a dokumentumokban bíróról és esküdtekről. Igen érdekes tisztség volt ebben az időben a két fertályos tisztség, mert ez közvetítette a városi vezetés utasításait a helység katolikus és református lakói felé. Fontos volt a 18. század elején II. Rákóczi Ferenc azon intézkedése, amellyel felhatalmazta a várost a kóborló és tolvaj ló kurucok összef ogdosására. Fordulópontot jelentettek a város számára az 1720-as évek. Ekkor szerezte meg Nádasdy László csanádi püspök a földesúri jogokat a város felett (ezt Mária Terézia 1741-ben is megerősítette), s emiatt Makó története tulajdonképpen a püspökséggel mint földesúrral vívott küzdelmek története írható le. A városi önkormányzat joga csökkent, a bíróválasztást csak a földesúr hozzájárulásával lehetett megtartani, s a fontosabb peres ügyekben is a püspöki úriszék ítélkezett. II. József ideje alatt többször előfordult, hogy a földesúr által jóváhagyott 99