Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - MÉRLEG - Feiszt György: Zalai gyűjtemény. Művelődéstörténeti tanulmányok 1990. Zalaegerszeg, 1990 / 93–94. o.

Keszthely mezőváros társadalomtörténeti elemzését egy külön tudományos program végzi. Király Ferenc „Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. sz. első felében" c. tanulmánya szervesen illeszkedik ebbe a programba és kiválóan egészíti ki azt a képet, amely Sasfi tanulmánya olvasása után kirajzolódik. Egy kisváros könyv- és olvasáskultúrája szakértői elemzésének lehetünk részesei, a tanulmányt áttekinthető statisztikai táblázatok teszik teljessé. Molnár András a reformkori paszkvillusok, kortesversek szerepével, funkcióival és keletkezéskörülményeivel ismerteti meg az olvasót. A szerző a tőle megszokott magas színvonalon és alapossággal járta körül ezt a kérdést is, amely napjainkban különös jelentőséggel bír, tekintettel arra, hogy a választások és korteskedés ismét társadalmi életünk szerves részévé vált. Hadnagy Róbert a nagykanizsai Zrínyi Miklós irodalmi és művészeti kör történetét foglalja össze. A kisvárosok társadalmi életének jelentős színterei voltak az önművelő társaskörök. Ezek egyik tipikus példája a Zrínyi-kör, amelynek szerveződéséről és tevékenységének minden területéről jó áttekintést kapunk. Kötetünk nyomdászattörténeti blokkja két tanulmányból áll. Gyimesi Endre a „Zala megyei nyomdászat kezdetei" címen jegyzi azt a tanulmányát, amelynek 2. részét olvashatjuk. A tanulmány a szerény cím ellenére rendkívül adatgazdag és a kiegyezésig ismerteti a zalaegerszegi és a nagykanizsai nyomdák történetét, befejezésként részletes kiadványjegyzéket ad és ezzel sokkal többet ad annál, mint „néhány fehér folt eltüntetése" az általános nyomdászattörténetből. Foki Ibolya a nyomdászattörténet fonalát a századfordulóig viszi tovább. A Tahy, Fischel és Wajdits nyomdászdinasztiák működésének markáns képe bontakozik ki előttünk tanulmányának olvasása közben. Az elsőn kívül három olyan tanulmány olvasható a kötetben, amelyet nem sikerült a „blokkokihoz" sorolnunk. Molnár László egy kevésbé ismert zalai betyár, Patkó Jancsi pördeföldi kalandját ismerteti meg a néphagyományban fennmaradt adatok alapján. Szarka Lajos a keszthelyi színészet I. világháborúig terjedő történetét elemzi nagyívű tanulmányában. Megyeri Anna pedig Serényi Árpád zalaegerszegi fényképész működését ismerteti, és közreadja a mester jelentősebb művészi értékű fotográfiáit. Ez a tanulmány méltó emléket állít egy igen értékes és eleddig kevéssé figyelembe vett és méltatott kultúraőrző tevékenységnek. A tanulmánykötet rendkívül érdekes, sokrétű anyagot tartalmaz. Kritikai megjegyzésként annyit bátorkodunk megemlíteni, hogy talán ezúttal el lehetett volna tekinteni a szigorú időrendtől, mint szerkesztési elvtől. Az együtt olvashatóság kifejezett előnyt jelentene pl. a nyomdászattörténeti vagy a keszthelyi tanulmányok esetében. Feiszt György 94