Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Lakos János: Törvény a két országos levéltár összevonásáról és az MDP–MSZMP-iratokról / 3–13. o.

Varga János (MDF) védelmébe vette a Pető Iván által minden ízében tá­madott törvényjavaslatot. Részletesen ismertette az Üj Magyar Központi Levél­tár létesítéseinek körülményeit, s kijelentette, hogy az Országos Levéltál „kettészelésének tarthatatlan ideológiai okai voltak, szakmai szempontok egy­általán nem játszottak abban szerepet". Ennek alátámasztására megemlítette hogy „egyetlen más levéltárnál sem vitték végbe ezt a megosztást". Az MDP— MSZMP-iratokkal kapcsolatban hangsúlyozta: ezek „jellegükből eredően mái keletkezésüknél fogva az államot illetik." Majd tételesen cáfolta a javaslattal kapcsolatban lábra kapott „képtelen és tarthatatlan aggályok"-at, amelyek sze­rint a Kormány pl. az ún. igazságtétel céljaira kívánja kézbe venni a pártira­tokat. Ezeket az aggályokat Gál Zoltán (MSZP) különösen hangsúlyozta és kije­lentette: „világos és cáfolhatatlan, hogy az MSZP tulajdonosa azoknak az ira­toknak, amelyekről a javaslatban szó van. Ezért itt nem az állami tulajdon deklarálásáról van szó a javaslatban, hanem egyszerűen közönséges államosí­tásról, ha úgy tetszik, egyszerű kisajátításról, vagy még nyersebben, elvételről." Elismerte az Országgyűlés ehhez való jogát, de csak „teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett". Végül a „pártiratok" feletti „társadalmi és politikai kont­roll" megteremtésének szükségességéről érvelt. A FIDESZ szónoka, Sasvári Szilárd az államtitkok és a személyiségi jogok megfelelő védelme szempontjából elfogadhatatlannak tartotta azt a megoldást, hogy az MDP—MSZMP-iratokkal a Kormány vagy egy miniszter rendelkez­zen. Ezért egy Parlament által felügyelt országgyűlési levéltár létrehozására tett javaslatot, ahol elhelyezhetik az ilyen jellegű irategyütteseket. Tíz hozzászólást követően sem lehetett lezárni az általános vitát, amelyet így elnapoltak. A folytatásra 1991. december 10-én került sor, amikor kilen­cen szólaltak fel, olyanok is, akik már az első „fordulóban" is szerepeltek (Varga János, Gál Zoltán, Pető Iván, Sasvári Szilárd). Ezt a vitát a politikai, a szemé* lyeskedő jelleg uralta, új szempontok, legalábbis érdemi szempontok már nem jutottak felszínre. Végül a T. Ház 177 igen, 3 nem szavazattal és 21 tartózkodással részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. A részletes vita 1991. december 11-én este zajlott le, előtte azonban a két illetékes bizottság megtárgyalta a beérkezett módosító indítványokat. Hat indít­ványt nyújtottak be, de az egyiket, amely a két levéltár összevonásának idő­pontját 1993. január 1-jére javasolta halasztani, beterjesztője, Fekete Gyula (MDF) visszavonta. A bizottsági tárgyalásra került indítványok a következők voltak: 1. Elek István (MDF) módosító indítványa: „A kiegészítő 10/A. § — tervezet 2. § — (2) és (3) bekezdése törlendő. Az első bekezdés (1) számozása elmarad. Indokolás: Minthogy az állampárt — a korabeli „alkotmányos" rendelkezésekkel össz­hangban — a közhatalom kizárólagos gyakorlására rendezkedett be, annak for­málisan mozgalmi jellege önmagában a jogutód számára privilegizált hozzáfér­hetőséget nem indokolja. Az átadót ügyviteli érdekből megillető jogosultságot pedig a 30/1969. (IX. 2.) MT rendelet 7. § (3) bek. már eleve garantálja." (Az alkotmányügyi bizottság többsége egészében, a kulturális bizottság több­sége csak a (2) bekezdés elhagyásában támogatta.) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom