Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Sárközi Zoltán: A Központi Gazdasági Levéltár, 1953–1961 / 49–56. o.

dezés problémájánál maradva, megjegyezni kívánom arra az észrevételre, mely szerint: „A volt Központi Gazdasági Levéltár... a gondjaira bízott iratanyagnak helyesen értelmezett középszintű rendezését... megvalósítani nem tudta" ... (amennyiben ez a meghatározatlan mennyiségre utaló megfogalmazás a tervek szerinti, körülbelül 1 816 ifm terjedelmet meghaladná), hogy a levéltár munkájában még 1957 után sem lett ez a szint kizárólagos. Annél kevésbé lehet ezt számon kérni, visszamenőleges hatállyal, egy olyan korábbi korszakon, amely alatt az elsődleges rendezés a Levéltárak Országos Központjának engedélyével éveken át kifejezetten polgárjogot nyert. Elhibázott volt persze, hogy Szigetvári István levéltárvezető a statisztika szépítése érdekében „középszinten rendezettének minősített olyan fondókat is, melyek ilyen jellegű rendezésen soha nem estek át! E rövid vita után saját értékelésemet az alábbiakban összegezném: A Központi Gazdasági Levéltár munkatársai mostoha körülmények közt begyűjtötték a II. világháború és az illegális selejtezések pusztításai nyomán megtizedelt, leglényegesebb, főleg az 1945 előtti korból származó gazdasági iratanyagot. Ennek nagy részét elsődleges fokon rendezték, leltározták, selejtezték és elsődleges nyilvántartásokkal ellátták. Máig tartó érvénnyel szakágazati összetartozás szerint is csoportosították. Megkezdték — ez irányú terveiket jó részt megvalósítván — a középszintű rendezés elveinek a gazdasági iratanyagra való alkalmazását, mely által megkönnyítették egy következő korszakban, főleg a Magyar Országos Levéltár IV. osztályán folyó rendezési munkákat. Publikációs tevékenységükben a szokványos levéltárosi kereteken túlmenően tudatos úttörői lettek a hazai vállalattörténet-írásnak. A Központi Gazdasági Levéltár munkája nem volt hibáktól, sőt mulasztásoktól mentes. Ezért túlságosan is sok kritika érte, miközben szűk marokkal kapta az elismerést. Azt, hogy a Szovjetunió ismertetett gazdasági levéltári gyűjteményei mellett Kelet-Európában ma nekünk, magyaroknak van a Magyar Országos Levéltár IV. osztályán és Budapest Főváros Levéltárának III. osztályán a legjelentősebb centralizált, polgári kori gazdasági levéltári iratanyagunk, az részben a Központi Gazdasági Levéltár munkájának köszönhető. JEGYZETEK 1 A hazai vasútvonalakat fenntartó vállalatok zömének államosítása még a kapitalizmus korában megtörtént. Így jött létre a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV), mely — bizonyos vonatkozásokban — napjainkig megtartotta különállását. Ennek megfelelően saját társadalombiztosítási, egészségügyi, oktatási és egyéb intézményei vannak. Levéltárát is hosszú ideig maga kezelte, míg nem újabban átadta a Magyar Országos Levéltárnak. 2 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban O. L.), Y 13, a Központi Gazdasági Levéltár (a továbbiakban KGL.) általános iratai, 430/1957. sz. 3 Ld. ugyanitt a KGL. fondjában levő kölcsönzési-, kutatási- és iratanyag-gyarapodási naplókat. 4 O. L., Y 13, a KGL. általános iratai, 38/1953. sz. 5 Uo. 115 és 514/1953. sz. 6 Uo. 514/1953., továbbá 16/1954. sz. 7 Uo. 395, 514, továbbá 522/1953. sz. 8 Uo. 514, 522, továbbá 1910 és 2179, valamint 2207/1953. sz 9 Uo. 2207/1953. sz. 10 Uo. 1819/1953. sz., továbbá 16 és 592/1954. sz. 11 Uo. 1910, továbbá 2179, valamint 2207 és 2208/1953. sz. 12 Uo. 16 és 1588/1954. sz. 13 Uo. 16, 252, 298, 441, 1010 és 1445/1954. sz. 14 Uo. 64/1955. sz., továbbá 22/1956. sz. 15 Uo. 439/1954. sz. 16 Uo. 1016/1955. sz. 55