Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: A Magyar Levéltárosok Egyesületének 1992. évi vándorgyűlése / 106–109. o.

A Fővárosi Levéltár munkatársa Heilig Gábor hiányolta a törvénytervezetben a levéltárak tulajdonviszonyának egyértelmű tisztázását és a levéltárfenntartó szerinte nem egyértelmű szerepkörének leírását. Hangsúlyozta még, hogy tisztázatlan a felügyeleti jog kérdése is. Legalább is a törvénytervezet általánosnak tűnő nyelvezete nem emeli ki ennek fontosságát. A következő felszólaló a MOL képviseletében Pörge Csaba volt, aki hiányolta, a törvénytervezet kissé leegyszerűsített nyelvezetéből a pontos, szabatos levéltári terminus technicusokat. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a jelenlegi levéltáros szakgárda sokrétűségére s a jövő szakemberképzésének felelősségére is. Dr. Pálmány Béla a Parlamenti Levéltár vezetője hozzászólásában azt fejtegette, hogy meglátása szerint újra kell értelmezni a levéltárak fogalmát és szerepkörét. S ebben az új szerepkörben a legfontosabb feladat a levéltárak adatszolgáltató tevékenysége, az állampolgári jogait gyakorló magánszemély maximális kiszolgálása. A hosszasan elhúzódó vitát végül is Molnár József rövid összefoglaló elemzése zárta le: Ebben elmondta, hogy ahány felszólalás hangzott el, ugyanannyi elképzelés is került újból napvilágra. Holott már rég nem a törvénytervezet koncepcióját kellene megvitatni, hanem konkrét javaslatokat kellene tenni a törvény szövegét illetőleg. Ügy látja, hogy ez a „széthúzás" ismét a szakmát fogja nehéz helyzetbe hozni. Végezetül felhívta a figyelmet, hogy mindenki akinek konkrét elképzelése van a törvény szövegét illetőleg, az sürgősen tegye meg. Majd felhívta Erdmann Gyula figyelmét, hogy az egyesület a végleges szövegszerkesztést megelőzőleg tartson több vitafórumot. A késő délutánba torkolt tanácskozást az egyesület elnöke abban a reményben zárta be, hogy ezen a fórumon tapasztalt szakmai vitaszellem csorbítatlan marad az eljövendőkben is. Másnap reggel, mintegy pihentetésképpen a vándorgyűlés résztvevői a szomszédos Burgenlandban tettek kirándulást. Itt volt alkalmunk találkozni a kismartoni Tartományi Levéltár vezetőivel, de még egy rövid raktárlátogatásra is futotta időnkből. A burgenlandi munkalátogatás során rövidebb időt tölthettünk az egykori legkisebb szabad királyi város Ruszt ódon falai közt. De sort keríthettünk két ősi magyar vár Fraknó és Léka megtekintésére is. Nagyon nehéz ennek a két napnak végső konklúzióját megvonni, hisz anynyi mindent mondtunk és még több volt, amit nem mondhattunk el egymásnak. Talán a legfontosabb, amit tehetünk, hogy minden kínálkozó alkalmat ragadjunk meg problémáink közös megvitatására. Hiszen e két nap alatt is kiderült, hogy a levéltárakat sok esetben sújtó törvényeket ahányan vagyunk annyiféleképpen éljük meg. Szükség van egymás tapasztalataira és hogy legalább mi a levéltáros társadalom meghallgassuk egymást. S talán a legfontosabb teendőnk az, hogy eddig elért státuszunkból, eredményeinkből ne adjunk fel semmit, bármekkora erőfeszítéseket is jelent ez számunkra. Már fi Attila 109