Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - MÉRLEG - Hudi József: A szabadságharc zalai honvédei 1848–1849. (Szerk.: Molnár András) Zalaegerszeg, 1992 / 103–105. o.

A szabadságharc zalai honvédéi 1848—1849. (Szerk. Molnár András) Zalai Gyűjtemény 33. Zalaegerszeg, 1992. 423 p. + 16 oldal képmell. A Zala Megyei Levéltár legújabb, 1992. márciusában megjelent évkönyve 1848/49 zalai szereplőinek (honvédeknek, tiszteknek, főtiszteknek) 'kíván emléket állítani. Az újszerű kezdeményezés elsősorban a szerkesztő, Molnár András levéltáros érdeme, aki régóta dédelgetett tervét nem kis erőfeszítések, szervezőmunka révén, valósította meg. A jól szerkesztett hadtörténeti kötet két egymástól elkülönülő részből áll. Az elsőben történeti feldolgozások (életrajzok, hadtörténeti tanulmányok) sorakoznak, a másodikban forrásközlést találunk. A szabadságharc idején besorozott honvédek és honvéd-önkéntesek főbb adatait települések szerinti bontásban, alfabetikus rendben olvashatjuk, ami tökéletesen megfelel a felhasználói igényéknek. A tanulmányírók, s a forrásféltárásban-íeldolgozásban részt vevők munkáját némileg megkönnyítette, hogy Zala megye szabadságharc alatti történetével egyesek már korábban is behatóan foglalkoztak, (pl. Bátorfi Lajos 1876—78, Nóvák Mihály 1889, Zalai Tükör 1974), így az részben feltártnak tekinthető. Az elmúlt közel két évtizedben egy lelkes kis csapat elmélyült részkutatásokat végzett a reformkori és szabadságharc kori Zala megye politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyainak feltárása terén. Jelen kötet az eddigi hadtörténeti kutatások eredményeinek összefoglalása kíván lenni. Több azonban annál, mert a szerzők érdeklődése túlmutat a szűken vett hadtörténeten. Elemzéseik, leírásaik bizonyos részei a társadalomtörténészek érdeklődésére is számot tarthatnak. A Zalai Gyűjtemény 33. kötetének élén Bona Gábor tanulmányát olvashatjuk, mely a magyar honvédsereg Zala megyei születésű tisztjeinek a szabadságharcban betöltött szerepét vizsgálja, majd röviden bemutatja a tisztek életrajzát is. A szám szerint kevés (a 11 500 honvédtisztből mindössze 158) zalai születésű tiszt életpályája érdekes és tanulságos. Bona szerint a zalai tisztek kétharmada a köznemességből származott, egyharmad része kiszolgált cs. k altisztekből, mesteremberekből és kereskedőkből verbuválódott. Többségük katolikus, kisebb részük protestáns volt, de akadt köztük hat zsidó vallású is. Az életrajzok tanulmányozása révén kirajzolódnak azok az egyéni életstratégiák, amelyek a hagyományos nemesség érvényesülését biztosították a polgári átalakulás időszakában. Bona vázlatos társadalomtörténeti elemzése — mivel életrajzai kiegészítésre szorulnak, s társadalomstatisztikai feldolgozásra alkalmatlanok — hipotetikus értékű. Problémát jelent az is, hogy a tanulmányírás időpontjában a honvédsereg hadnagyainak, főhadnagyainak életrajza nem volt teljes; országosan 1750 tiszt életrajza ismeretlennek számított. Csak remélni lehet, hogy majd a teljessé 103