Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - MÉRLEG - Dominkovits Péter: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XVIII. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1991 / 100–102. o.

mátus Kollégiumban. 8-an debreceniek, 38-an vidékiek, 23 településről származók voltak. (Szabolcs, Zala, Békés, Pest, Szatmár m., etc.) Máramarostól Somogyig terjedő vonzáskörzet állapítható meg e vizsgálat nyomán. A tanulmány izgalmas része a Sipos családok, generációk analitikus vizsgálata. A 38 vidéki diákból 19 két családból származott, jelentős részük a közép- és felsőfokú tanulmányait is itt folytatta. A szerző kitér a civis családokra jellemző többgenerációs többfokú iskoláztatásra is. Kevéssé kutatott területre visz Major Zoltán László, mikor Debrecen reformkori szegényügyének felvázolására vállalkozott. Az érdekes, adatokban bővelkedő munka további kérdéseket indukál: van-e lehetőség arra, hogy a végrendeletek alapján számszerűsítsük a szegényeknek testált értékeket? Talán érdemes lenne a városi törvényhatóság különböző indítékú jogi szabályozását bővebben is bemutatni — tekintettel a migráció, etnikai viszonyok, s a városi szegénység kapcsolatrendszerére, a járványok idején, vagy a koldusokkal szemben bevezetett tiltó rendszabásokra, a rossz termés idején történő segélyezésre. Végül egy kritikai megjegyzés: nem tartom szerencsésnek a rabkérdés és a szegényügy ilyen egy be vonását. A liberális Sillye Gábor ügyvéd, az 1845-ben megszűnt Hírnök munkatársa, 1845/46 fordulóján a nemesi származású Nánásy Gáborral, az egyik leggazdagabb debreceni polgárral összefogva a népművelés, műipar, mezőgazdaság támogatására Debrecenben megjelenő országos hírlap kiadását tervezte. A Helytartótanács Könyvbíráló Főhivatala a lap politikai jellege miatt a megjelentetést nem javasolta. Sajtótörténetünk e kevéssé ismert részletét bontja ki, s impozáns forrásbázison alapulva Bényei Miklós elemzi. Ujlaky Zoltán a gazdasági konszolidáció utáni, 1925—1929 közötti Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság tevékenységét vizsgálja. Míg az országos politikai (kérdésekben a vármegye legfőbb önkormányzati szerve kormányhű volt, az önkormányzati jogosítványait azzal szemben is messzemenően védte. Surányi Béla agrártörténeti tanulmánya Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztését mutatja be. A fajtaváltás időszakában itt a magyar tarka az országoshoz képest sokkal lassabban terjedt el. A magyar szürke tartása a külterjes, 100 kh fölötti birtokokat jellemezte. A debreceni kertségek településtörténeti gyökerei a XVI. századig nyúlnak vissza. A szőlős, gyümölcsös s konyhakertek a XIX. század második felében a város külterjes növekedésének meghatározó terei lettek. 1926-ban 30 000 lakos élt ott, kritikus életkörülmények között, alacsony kulturális szinten. Gazdag István a második világháborúig mutatja be a kertségek, a „peremterületek" kulturális egyesületeit. 1904—1936 között 16 kimondottan kulturális egyesület — zömmel református és polgári olvasókör — működött itt, rossz anyagi viszonyok közepette. Politikai lojalitásuk mellett művelődési céljaikat szociálisakkal társították. Az 1924: XXVII. te. a tanárképző intézetek felállításáról, s a gyakorlati képzés céljára gyakorló középiskolák létrehozásáról intézkedett. De Debrecenben csak 1936-ban jött létre a nagyerdei Stegmüller villában ez az „elit" gimnázium. Mervó Zoltánná tanulmánya a kiváló tanáregyéniségeket felvonultató (Szondy Lipót, Kovács Máté etc.), döntő többségében értelmiségi, köztisztviselő gyerekeket Oktató, nevelő tudományos műhely történetét tekinti át 1949-ig, mikor is a középiskolai reform felszámolta az intézményt. Filep Tibor a vidéki 1956 és az utána következő megtorlás történetének újabb fontos elemzését tette meg. Az október 23-i 11 órai egyetemista tüntetést, és az arra válaszoló ÁVH sortüzet Debrecenben nem követte fegyveres felkelés, lincselés. A győztes forradalom a viszonyokat konszolidálta, de november 3-án a szovjet hadsereg mégsem vér nélkül foglalta el a várost. Mivel a Vörös Had101