Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A Magyar Katolikus Püspöki Kar II. világháború utáni első értekezletének jegyzőkönyve: 1945. május 24. / 69–96. o.

Dr. Czapik Gyula érsek megjegyzi, hogy Zsedényivel

25 még akkor tárgyalt (mára 2.) amikor a földbirtok-reformjavaslat még csak a kommunista párt propozíciója volt; a nemzetgyűlés vállalta is a kat. egyház érdekeinek képviseletét, de Vorosilov

26 egy éjjel elrendelte a földosztást. Autóval vitték szét a plakátokat és a kommunista párt megkezdte a földosztást. Az elnöklő érsek eddig választ nem kapott. Nem kaptak megnyugtató választ, sőt biztatást akkor sem, mikor Mindszenty püspök úrral ápr. 30-án és máj. 2-án személyesen jártak a miniszterelnöknél, kultuszminiszternél és az orsz. földbirtokrendező tanács ügyvezetőjénél. Ennek magyarázata talán az, hogy mint annyi más vonatkozásban, ezen a téren is teljesen kicsúszott a kormány kezéből az intézkedés. A helyi földigénylő bizottságok, a földosztó rendelet megalkotóinak titkos biztatására, sem a rendelettel, sem a kormánnyal nem törődve azt csinálnak, amit akarnak. „A földosztást — mondta a kalocsai politikai rendőrség vezetője, egy kőmívessegéd — nem a kormány csinálja, hanem a nép; a kormánynak majd joga lesz tudomásul venni, amit a nép csinált." f) Amilyen káoszt teremtett a földosztó rendelet gazdasági téren, éppen olyan lehetetlen állapotokat teremtett a nemzeti bizottságokról szóló kormányrendelet

27 a közigazgatás, rend és közbiztonság terén. A kormány ugyan nagyjából megszabta a nemzeti bizottságok hatáskörét, ezt azonban az egyes bizottságok úgy magyarázzák, ahogyan akarják. Kalocsán pl. azt mondják, hogy a nemzeti bizottság mindent csinálhat, amit akar: neki a kormány nem parancsol, mert a nemzeti bizottság a kormány fölött áll. És nincs fórum —• eddig legalább nem találtam — ahová túlkapásai ellen fordulni lehetne. A nemzeti bizottságok egyik jeles alkotása az ún. politikai rendőrség, amely a demokrácia és szabadságjogok megcsúfolásával valóságos terror uralmat fejt ki: tetszése szerint tartóztatja le az embereket és sokszor a néanet koncentrációs táborokra emlékeztető brutalitással bántalmazza őket, megint anélkül, hogy garázdálkodásai ellen védelmet lehetne találni. A miniszter urak tudomásul veszik a panaszokat, megállapítják, hogy az állapotok tűrhetetlenek, de nem tesznek semmit. A pol. rendőrség nem kíméli a papokat sem, sőt Egerben letartóztatta Kriston Endre püspököt

28 is. A letartóztatott papokkal bűnösségük megállapítása előtt mint gonosztevőkkel bánnak, az újságokban tendenciózus cikkek jelennek meg, nem engedik őket misézni stb. A cél itt is világos: tönkretenni a papság becsületét! Ebben is hűséges tanítványai a mostani rendszer urai annak az iskolának, amelyet a hitlerizmus teremtett és amelyet szájjal nem győznek eleget kárhoztatni. És teszik ezt azzal a papsággal, amely a maga egészében szemben állott a kárhoztatott rezsimmel, hűségesen megmaradt a helyén, amikor a népet jóformán mindenki elhagyta és amelynek 2 püspöke

29 és 55 papja ült börtönben vagy volt internálva a Szálasi világban. Az egri érsek az üggyel kapcsolatban jelenti, hogy Kriston püspök úr letartóztatása teljesen tendenciózus és egy három év előtti körlevél miatt történt. Az első éjtszaka borzasztóan megverték 76 tanú jelenlétében. A kommunista pártnál panaszt tett és az ügyet ott egy suszterlegény 46 kommunista leváltásával intézte el. A 13. paragrafus alapján emelnek vádat ellene, amely pedig csak országos tevékenységre vonatkozik, s amellyel szemben a püspök tevékenysége csak parciális,

30 a saját egyházmegyéjére korlátozott tevékenység. A paragrafus ellen vétők büntetése: halál. Legfőbb igyekezete, hogy az igazságügyminiszter révén Budapestre hozassa fel a püspök urat. Indítványozza, hogy a püspöki kar kérje meg a kalocsai érsek urat, hogy a jelen értekezletből kifolyólag is jelentse be tiltakozását azzal, hogy a kormány intézkedésének megtörténtéig még nem jelenti Rómába a sajnálatos esetet. 77