Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szabó Miklós: Marosvásárhely levéltárának története 1848-ig / 50–59. o.

judex et jurati cives — intézték közügyeit, és ha valakinek a város lakói ellen panasza volt, azt törvényes úton a város tanácsa előtt kellett megkeresnie.

7 Egyidejűleg az anyagi és szellemi művelődés fejlődésének jelei mutatkoztak. Bizonyára szerepet játszott ebben a XIV. században is itt élő ferencrendiek erődített kolostora, valamint a templomukban meghonosodott búcsújárás.

8 Mesteremberek telepedtek meg a városban, akik később céhekbe szerveződtek. A mészárosok céhéről 1493-ból maradt fenn adat.

9 Egy 1495-ből származó okirat tanúsága szerint külföldi egyetemen (Krakkó) tanult iskolamestere (Gernyeszegi István — „magister scholae de Vásárhely artium liberalium baccalaureus") volt a helységnek.

10 A vásárhelyi diákok azonban már 1389-től feltűntek a külföldi egyetemeken (Bécs, Krakkó),

11 ami az itteni iskolázás fejlettebb színvonalára utal. Ebben a fejlődési szakaszban Székelyvásárhely mindenképpen kiemelkedett a községi életből, és a székelyekből, valamint ún. telepesekből (hospes) kikerült polgári jellegű lakossága a mezővárosi jellegű magasabb fokú érvényesülésért lendült küzdelembe. Kérelmükre 1470-ben Mátyás király megtiltotta az erdélyi vajdáknak és alvajdáknak, hogy a város lakóit törvénytelenül zálogolják.

12 Báthori István erdélyi vajda (1479—1493) 1481-ben a görgényi várnagyok és Marosszék tisztjei ellen vette védelmébe a helységet, megtiltva azoknak hogy azt régi szabadságaiban háborgassák.

13 1482-ben évi három országos vásár tartására nyert jogot a város.

14 1484-ben az erdélyi vajda azt is megtiltotta, hogy a város polgárait az ország határain kívüli hadakozásra kényszerítsék, mivel arra régi szokás és törvény szerint nem kötelezhetők.

15 1486-ban Mátyás király mentesítette Székelyvásárhelyt mindennemű vámfizetéstől.

16 A XV. század folyamán, de főleg a XVI. századtól a város lakói a városi tanács választotta magistratus előtt kötötték ügyleteiket, melyeknek jogi érvényességét a királytól vagy az erdélyi vajdától nyert szabadalom értelmében a város bírája és esküdt polgárai nevében a város jegyzője (nótárius) által kibocsátott, és a város pecsétjével hitelesített oklevél biztosította.

17 A XVI. században tovább gyarapodtak a város birtokai, kiváltságai. 1553ban Ákosfalvi Nyerges Sebestyéntől erdőt vásárolt.

18 1554-ben malmot építtetett a Marosra.

19 1564-ben a remeteszegi Lázároktól megvette a Kisfalud nevű helységet.

20 1565-ben János Zsigmond király (1559—1571) a városnak kizárólagos korcsmatartási jogot adott minden év Szent Mihály napjától a következő év Szent György napjáig terjedő időszakra.

21 1585-ben a „Derekelő" nevű határrészt szerezte meg a helység.

22 1599-ben a sásvári birtokot, 1600-ban Egerszegtől és Szentkirálytól a Maros mellett egy vámoshíd építéséhez szükséges területet, 1609-ben pedig Bárdos falut, Székelyfalvát és Benefalvát vásárolta meg a város.

23 1560-ban János Zsigmond Székelyvásárhely lakóit más szabad királyi városok mintájára minden bírói hatóság alól (az egyháziakat kivéve) felmentette, és fellebbezés esetén a királyhoz utalta.

24 1581-ben a város tanácsa ismét jogot nyert a városban lakó nemesek feletti bíráskodáshoz.

25 1595-ben Báthori Zsigmond fejedelem (1581—1599) Székelyvásárhely bel- és külterületére érvényes minden királyi jogot (jus regium) új adományként a város közösségének adott át.

2G A századfordulói ádáz harcok, pusztítások során sokat szenvedett város Borsos Tamás városbíró ösztönzésére elhatározta, és 1602-ben hozzá is fogott, hogy a helységnek menedékhelyet, várat építsen.

27 Székelyvásárhely a XVI. században és a XVII. század elején gazdaságilag megerősödött, lakossága megszaporodott, további szabadalmakat szerzett. Ez idő tájt vette fel a helység a Marosvásárhely nevet is. (E néven először 1539-ben említik az oklevelek.)

28 Amikor pedig 1616 április 29-én kelt kiváltságlevelével Bethlen Gábor fejedelem (1613—1629) valóban a szabad fejedelmi városok so51