Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

magyar tudományos nyelv éppen ezekben az évtizedekben formálódott ki, tehát az egyetemen túlsúlyra még az 1844-es hivatalossá tétele után sem juthatott. Hozzá kell tennünk, 1849 után 1860-ig a német lett átmenetileg a kötelező oktatási nyelv az egyetemen, így a Magyarországra irányuló birodalmi, sőt azon túlról érkező peregrináció csaknem a kiegyezésig rendkívül jelentős maradhatott. A selmeci Akadémián még korszakunk után is hosszú ideig a német volt a hivatalos nyelv, így ide érthetően igen sok külföldi hallgató iratkozott be. A Magyarországra irányuló peregrináció vizsgálata sajnos objektív nehézségekbe ütközik. A pesti egyetem levéltári anyagának egy része 1956-ban elpusztult, így átfogó hallgatói nyilvántartások nem állnak rendelkezésünkre. Szerencsére az orvosi és teológiai karok beiratkozási anyakönyvei fennmaradtak. Ugyancsak rendelkezünk pontos hallgatói névsorokkal a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémiáról, valamint a magán alapítványból létesített keszthelyi és magyaróvári mezőgazdasági tanintézetekről. A belső peregrináció igen fontos része volt az ún. magyar koronatartományok közötti egyetemjárás, vagyis az Erdélyből és Horvát-Szlavóniából Magyarországra, illetve az ellenkező irányba mutató peregrináció. Ennek vizsgálata nem tartozik mostani témánkhoz, de röviden megemlítjük, hogy korszakunkban még igen jelentős volt a horvát—magyar hallgatóság cseréje. A reformkorban relatíve nagy számú magyar hallgatóság tanult a zágrábi akadémia bölcsészeti és jogi fakultásán. A pesti orvoskaron 762-en iratkoztak be a Dráván-túli területekről, ami igen magas szám, ugyanakkor feltűnő, hogy Selmecbányára ugyanebben az időben csak 11 horvát hallgató jelentkezett. Ha a szűkebben vett Magyarország határain túlról jelentkezetteket együtt vizsgáljuk, akkor a vizsgált négy intézményben összesen 799 fő (16,6%) érkezett a horvát—szlavón területekről. Az erdélyi születésű hallgatók egyetem járásának vizsgálata is jóval összetettebb kérdés annál, hogy jelen tanulmányunkban részletesen taglalhatnánk. A birodalmon belüli „magyar" peregrinációban az erdélyiek aránya 11,17% (986) fő). Magyarországra ugyancsak nagy számban érkeztek erdélyiek, méghozzá a horvát hallgatóknál egyenletesebb eloszlásban. A pesti orvoskaron 421-en, a selmeci Akadémián 325-en iratkoztak be. A négy vizsgált intézetben a nem magyarországi hallgatóságon belüli arányuk 17,4% (838 fő). Témánk szempontjából rendkívül fontos a birodalom más tartományaiból Magyarországra, illetve a birodalmon belüli területekről Magyarország felé irányuló peregrináció vizsgálata. Már az eddigi vizsgálatok is egyértelművé teszik, hogy korszakunkban elsősorban a Habsburg-birodalmon belüli magyarországi peregrináció még nem volt egyoldalú. Pest és Selmecbánya a birodalom olyan egyetemi, főiskolai centrumának számított, ahová a Monarchia bármely részéből szívesen jelentkeztek a hallgatók. A VIII. táblázatban leírtak szerint a birodalmi tartományokból 2961-en iratkoztak be a négy vizsgált magyarországi tanintézetbe. A tényleges szám ennél jóval nagyobb volt, hiszen a pesti bölcsészeti és jogi fakultáson szintén sok más birodalmi tartományból jött hallgató tanult. A táblázat azonban a hiányok ellenére is jellegzetesnek tekinthető, hiszen éppen a leginkább nemzetközi, orvosi, mérnöki és agrár pályák frekventáltságát mutatja. Ezeket a diplomákat lehetett legkönnyebben konvertálni más országokban, így nyilván ezek iránt mutatkozott nagyobb érdeklődés. A pesti orvoskaron és Selmecen kb. ugyanannyian iratkoztak be az örökös tartományokból, de a jelentkezők földrajzi megoszlása erősen eltért. Míg az orvosi karon a hallgatóknak csak 19%-a jött az osztrák tartományokból, addig Selmecbányán ők tették ki a birodalmi hallgatók felét. Az arányok érthetők, hiszen az ausztriai orvosi fakultások magasabb szintű képzést adhattak, mint a pesti intézmény, Selmecbánya viszont korszakunkban még monopóliumi jogok27