Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Molnár András: Deák Ferenc mint "mezei gazda" / 32–43. o.

Zala megye közgyűlése még 1808 januárjában — alig néhány nappal az apa halála után — kinevezte az árvák gyámjává nagyanyjuk távoli rokonát, Hertelendy György táblabírót, aki „mind az árváknak személy béli gyámatyaságát, mind pedig a jószágoknak gondviselését [...] ingyen magára vállalni ajánlotta."

4 Hertelendy azonnal az uralkodóhoz folyamodott, azzal a kéréssel, hogy az árváknak „atyai s anyai adósságaik kifizetésére 5 esztendeig tartó moratórium parancsolat adattasson".

5 A kért „parancsolat" kiadására azonban nem került sor, mert a hozzá szükséges adósságkimutatásokat nem volt hajlandó a gyám a megyének bemutatni. Az ügy elintézése így egészen 1812 áprilisáig húzódott, ekkor Hertelendy György bejelentette, hogy a kért moratóriumra többé nincsen szükség, mivel az „alkalmatlanabb hitelezőket" időközben már „kielégítette", az árvák gazdasága pedig „oly karban is hozattatva, hogy édes attyukról reájok szállott terheket naponként megkeveselléthetik, s az hitelezőket könnyen fizethetik".

6 Deák József vádaskodásait és követeléseit — a gyám befolyására — a megye közgyűlése rendre visszautasította, mire az árvák nagybátyja 1810-ben egy „választott bíróság", majd pedig a Királyi Tábla elé vitte az ügyet. Az anyai örökség megszerzéséért indított per — a kor írásbeli polgári pereire jellemző módon — majdnem 30 évig húzódott, míg végül Deák József halála után (1837-ben) sikerült egyezségre jutni a peres feleknek. 1837/38 folyamán Deák József örökösei 5600 ezüstforint átvétele ellenében lemondtak nagyanyai örökségükről, így az 1795-ben zálogba vett birtokok végleg és teljes egészükben Ferenc örököseinek kezébe kerültek.

7 Zala vármegye gyámi választmánya, amelynek a nemesi árvákról való gondoskodás volt a kötelessége, a Deák-árvák esetében nem állt hivatása magaslatán. 1808 áprilisától 1821 decemberéig évente sürgették ugyan az illetékes tisztviselőket és a gyámot az előírt feladatok elvégzéséért, azonban 13 esztendő elteltével is csupán az ingó javak inventáriuma volt a birtokukban. Így végül 1821 decemberében felmentette a megye a Deák testvéreket a gyámság alól, anélkül azonban, hogy azoknak ingatlan vagyonáról vagy hitelviszonyairól a gyámi választmánynak tudomása lett volna.

8 A Deák árvák ingóságainak leltárát, amelyet még 1808 januárjában elkészítettek a megye tisztviselői, és amelyet 1809 februárjában helyeztek el a gyámi választmány iratai közé, évekkel később (1830-ban) éppen Deák Ferenc vette magához, miközben a gyámi választmány jegyzőjeként annak irattárát rendezte. Ezek az iratok azonban később elkallódtak, sohasem kerültek vissza a megye levéltárába.

9 A véletlennek köszönhető, hogy legalább a söjtöri és tófeji ingóságok inventáriumainak másolata fennmaradt az egyik összeírást végző tisztviselő elintézetlen hivatali iratai között. Idősebb Deák Ferenc söjtöri és tófeji birtokain 1808 januárjában ezek szerint az állatállomány 346 birkából, 86 szarvasmarhából, 2 lóból és egy szamárból állt, míg az előző évi termést 573 kereszt csépeletlen, 313 köböl kicsépelt gabona, valamint 17 hordó (117 akó) bor alkotta. Az inventárium alapján Deák Ferenc söjtöri szülőházának bútorzata, berendezése egyszerűnek, már-már szegényesnek és igénytelennek tűnik.

10 A Deák testvérek birtokai apjuk halálától egészen 1852-ig osztatlanok voltak, azokon közös gazdálkodás folyt. A birtokok jövedelméből mind a négyen — a lányok is! — egyenlő arányban részesültek, természetesen a hitelek visszafizetésének és a beruházásoknak a terheit is közösen viselték. 1808 januárja és 1811 februárja között a Deák birtokok gazdálkodását Hertelendy György gyám felügyelete mellett gazdatisztek irányították. A közben eltelt három év alatt világossá vált, hogy a jövedelmek további csökkenése nélkül nem lehet a gazdálkodást ilyen széttagoltan folytatni. Célszerű megoldásként a birtokok egy kézben történő összefogása, közvetlen irányítása kínálkozott. Ezt a feladatot 33