Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Csernovics–Vukovics levéltár / 76–82. o.

GLÜCK JENŐ A Csernovics—Vukovics levéltár Az 1848—49-es forradalom jelentős forrása a magyar kormány által kinevezett királyi biztosok működése nyomán keletkezett iratanyag. A kikindai lázadás és következményei lecsen desítésére április 27-én rend­kívüli hatalommal felruházva Csernovics Pétert (1813—1892) küldték ki. Egy­ben kinevezték Temes megye főispánjává is. Ügy gondolták, hogy minden szerb által tisztelt történelmi neve és a magyar szabadelvű tábor iránti hűsége alkal­massá teszi e megbízásra. Működése azonban nem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket. A szerb egyháznak tett szolgálatai csak elvétve, például Aradon je­lentettek befolyást. Politikai nézetei elhatárolták a szerbség tömegeitől és még inkább a szerviánusoktól. Csakhamar bebizonyult erélytelensége is, és ezért mel­léje rendelték Vukovics Sebőt, aki fokozatosan teljesen felváltotta. Vukovics Sebő (1811—1872) Fiúméban született, mint egy meggazdagodott 1791-ben nemességet nyert szerb kereskedő család sarja. Nemsokára megvásá­rolták a beregszói kamarai birtokot és felépítették máig fenálló kastélyukat. A fiatal Vukovics Temes megyében hivatalt vállalt, az 1847—48-as országgyű­lésen országgyűlési követ, majd a forradalom győzelme nyomán első alispán. Mint királyi biztos 1849 elejéig tevékenykedett. A függetlenségi nyilatkozatot követően igazságügy-miniszter lett. Világos után egy ideig bujdosott, majd emigrációba ment, ahol a kiegyezésig tevékenykedett. Hazatérve ellenzéki kép­viselő lett. Halála után földi maradványait Beregszón helyezték örök nyuga­lomra a kegyurasága alá tartozó görögkeleti román templom kertjében épített mauzóleumban, amelyet néhány évvel ezelőtt a hívők költségén hoztak rendbe. A Csernovics—Vukovics féle levéltári anyag hányatott múltra tekint vissza, Csernovics iratai a temesvári régészeti és történeti társulat birtokába kerültek és naplóját ki is adták. A gyűjtemény később a múzeum birtokába jutott és vé­gül 1963-ban az állami levéltárba. A Vukovics anyag Soborsinban Vukovics Fiametta, illetve az Urményi család tulajdonában maradt. Az utolsó családtag halála után az egykori házvezetőnő kezelte. Sajnos, 1950 körül az iratok egy része a hulladékfelvásárló szervek kezébe jutott, más részei rokonok, ismerősök és egy élelmes temesvári ügyvéd révén különböző állami gyűjteményekbe ke­rültek, vásárlás útján.* Az első kísérlet az anyag tudományos ismertetésére a romániai Revista Ar­* A jelenlegi őrzési helyek; Állami Levéltár Temesvár, 118. sz. fond (T fondszám — csomó — iratszám); uo. 151. sz. fond (T fondszám — iratszám); Állami Levéltár Arad, Documente privind revolutia burghezo — democratica de la 1848—49, den Transilvania (A—csomó—lap); Temesvári Egyetem Könyvtára, Kéziratok (B—irat­szám); Megyei Múzeum Arad (MR—leltári szám), Román Akadémia Könyvtára, Bukarest, Kézirattár (AK—iratszám). Az utóbbi fondót az emigrációs iratok kivéte­lével átvitték a bukaresti Állami Levéltárba. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom