Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Auer, Leopold: Ausztria történetének írott forrásai: a megőrzés és feltárás problémái / 52–75. o.

rincekbe kerültek, mint a Talmud töredékek, amelyek a legrégebbi Reichsregister újrakötésekor bukkantak napvilágra.

31 Az ízlés vagy a nyelv változása is veszélyes lehetett a nyelv szempontjából. Ez látható a középfelnémet irodalom sok, a már említett módon ránk hagyományozott termékében, amelyek között példák az osztrák térségből is találhatók.

32 A 15. század óta kezdenek az összefüggések a nagybani történelmi események és az iratképződés között megfoghatóvá válni. A huszita, és az első török háborúk nyugtalan időszaka kétségtelenül az iratanyag nagyobb veszteségéhez vezetett, mint ez a karinthiai arnoldsteini kolostor levéltára és könyvtára esetében is megállapítható.

33 A reformáció elterjedésével az Alpok országaiban gyakran hirtelen funkció nélkülivé váltak a liturgiái, hagiográfiai és teológiai kéziratok és mint makulatúrát használták fel őket;

34 a reformáció nyomán fellépő parasztmozgalmak az uradalmi iratok pusztulásához vezettek.

35 Megfordítva, az ellenreformáció a protestánsoknak adott kiváltságleveleket,

36 valamint a reformáció iratanyagát semmisítette meg, nem utolsósorban a könyvégetésekkel,

37 és alkalmasint a protestáns Rendek levéltárainak fennmaradását is befolyásolta.

38 Ezen túlmenően a protestáns nemesi családok elűzése is hatással volt az uradalmi és családi levéltárakra. De az ellenreformációs tevékenység, mint a hercegi kolostor- és plébánialátogatások, iratainak fennmaradásánál is veszteségek keletkeztek.

39 A harmincéves háború folyamán a svédek cseh- és morvaországi és alsóausztriai betörései a levéltári iratok megsemmisülésével és elhurcolásával jártak együtt. A legismertebb példa az az iratzsákmány, amely a svédeknek 1648ban a prágai betörésnél került a kezébe. Néhány az osztrák történelem számára jelentős forrás ily módon a svéd birodalmi levéltárba került, ahol 1697-ben jórészt egy tűzvésznek esett áldozatul.

40 Egy másik része az iratoknak a svéd hivatalnok és diplomata Alexander Erskein magángyűjteményében talált helyet és ha töredékesen is, de visszajutott Ausztriába.

41 A 17. század török háborúira vezethető vissza végül sok egyházi anyakönyv hiánya Bécs térségében 1683 előtt.

42 A török idők múltával kb. 100 évnyi, az iratanyag megmaradása szempontjából, kedvező periódus következett Ausztriában. A példák a levéltárak védelmét szolgáló hatósági intézkedésekre különösen a városokban, gyarapodtak,

43 a történeti kutatás fellendülése, amit a barokk historiográfia magával hozott — gondoljunk a Pez testvérek tevékenységére, Gottfried Bessel, Anselm Schramb, Philibert Hueber vagy Wurmbrand gróf műveire

44 — a levéltári megőrzés értékének növekvő tudatosulásához is vezetett. A Józsefi kolostor-feloszlatásokkal és a francia háborúkkal ez a kedvező korszak végetért. Ha a kolostor-feloszlatások során bekövetkezett veszteségek, legalábbis ami a könyvtári anyagot illeti, a legújabb vizsgálatok szerint csekélyebbre tehető, mint eddig elfogadták,

45 az elvesztett iratmennyiség még így is számottevő marad. A felszámolással megbízott hivatalnokok szűklátókörű hasznossági gondolkodása Alsó-Ausztriában és a belső-ausztriai tartományokban, mindenekelőtt a kolostori levéltárakban, értékes iratok mázsaszámra történő elpusztítását jelentette. A megmaradt anyag 5—80% között ingadozik, eltekintve olyan esetektől mint Kleinmariazell, Sáusenstein, Suben vagy Ossiach, ahol a levéltár egyáltalán nyomtalanul eltűnt.

46 Talán még nyomasztóbb a helyzet a feloszlatott jezsuita kollégiumoknál.

47 Azt, hogy mit fenyegetett itt pusztulás, legjobban azokon a példákon látjuk, ahol az utolsó pillanatban az okleveleket és kéziratokat egy szerencsés véletlen megmentette a megsemmisüléstől. Karintia legrégebbi eredeti oklevele Karlmann király diplomája 878-ból, öttingen számára, Ossiach felszámolásakor egy jelenlévő hivatalnok tulajdonába került 55