Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Dóka Klára: A Görgényi Református Egyházmegye levéltára / 24–31. o.

mának megnövelésével az összes, addig keletkezett és levéltárba került iratot besorolták, és hozzájuk különféle szintű lajstromok készültek. A nagy volumenű munka, mely legalább 30 folyóméter iktatott és nem iktatott irat újbóli leltározását jelentette, Radics István, szászrégeni lelkész, egyházmegyei levéltáros nevéhez fűződik, aki ezúttal — jórészt formai jegyek alapján — 22 kútfőt alakított ki.

24 Az elkészült listák időrendi lajstromok, ábécé rendszerű mutatók, vagy egyszerű csomójegyzékek voltak, az anyag jellegétől, értékétől függően. Bár a rendszer következetlen volt, a megkezdett lajstromokat és jegyzékéket — egyre kevésbé részletezve — 1951—1952-ig tovább vezették, így azok ma is használható segédletek. Az egyházközigazgatási (esperesi) iratok és a számadások zöme azonban 1911 után keletkezett és a kútfőkbe nem sorolható. Ezek felosztása — fondokra és állagokra — az általános levéltári rendet követi, aminek az is előnye, hogy a későbbiek során tovább bővíthető. A mintegy 13 folyóméter kutatásánál elsősorban a korabeli iktatókönyvek használhatók. Az 1960-as évek második felétől központi irattári terv határozza meg a csoportosítást, melynek értelmében a selejtezési időt is figyelembe véve kell rendezni az elintézett iratokat. A szabályozás az igazgatási, pénzügyi, hitélettel kapcsolatos iratokra egyaránt vonatkozik, azonban nyomaival a Görgényi Egyházmegye irataiban már csak elvétve találkozunk. A szervezet felszámolása után a még kurrens iratokat ugyanis Gernyeszegre vitték, ahol azokat ma is őrzik. Az egyházmegyei levéltárakban őrzött iratok forrásértékét már többen feltárták,

25 azonban Szászrégenben egyháztörténeti és helytörténeti szempontból egyaránt páratlanul gazdag dokumentációval találkozunk. A rendeletek, leiratok gyűjteménye, ahol az egyházmegyei zsinat, a főkonzisztórium, a püspök, az igazgatótanács utasításait egyaránt megtaláljuk, elsősorban az egyházigazgatás mechanizmusáról ad tájékoztatást, azonban tükröződnek benne a politikai küzdelmek, vallási és nemzetiségi villongások, az országos események helyi vonatkozásai is. Helytörténeti, kultúrtörténeti szempontból igen fontosak az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, ahol az esperesek a gyülekezetre, lelkészre vonatkozó adatok mellett elsősorban az iskolák helyzetét rögzítették. A türelmi rendeletig a legtöbb vegyes vallású helységben a katolikus püspök vizsgálta meg a protestánsok viszonyait is, sőt Magyarországon kizárólag protestáns falvak vizitációs anyagait is püspöki levéltárakban találjuk. A szászrégeni 18. századi kötetek jelentőségét növeli, hogy azokat —a helyi viszonyok reálisabb felmérésével — maguk a reformátusok készítették.

26 A 19. század végétől az egyházlátogatások szerepe egyre inkább csökkent, és az esperesek elsősorban a lelkészek által készített jelentésekből tájékozódtak.

27 Az egyházmegyei tanács jogelődje a Görgényi Egyházmegyében is a partiális szinódus volt, majd — mint említettük — a tanács 1808-ban kezdte meg működését. Jegyzőkönyvei — viszonylag nagy mennyiségben — 1965-ig megmaradtak. A tanács elsősorban egyházigazgatási és iskolai ügyekben intézkedett, és fontosabb döntéseit a közgyűlés hagyta jóvá. A közgyűlés iratai hiányosak, bár az 1870-es évektől már nyomtatott, a könyvtárban is megtalálható jegyzőkönyvek sok mindenről adnak tájékoztatást.

28 Teljes egészében megmaradtak az egyházmegye törvénykezési iratai. Mint közismert, a református egyház elfogadta a házasság felbontását abban az esetben, ha ahhoz az egyházmegyei törvényszék, illetőleg a püspök is hozzájárult. Az egyházmegyei törvényszéket azonban a gyülekezetek tagjai egyéb ügyesbajos dolgaikkal is felkeresték, a viták eldöntése vagy a problémák orvoslása céljából.

29 A levéltár fontos részét képezi a XIV. kútfő, a községekre vonatkozó iratanyag, melynek kutatásához részletes jegyzékek állnak rendelkezésre. A legkorábbi iratok, melyek elsősorban templomok, parókiák telkeinek kijelölésére, 27