Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

nagy múltú német főiskolai viszont a kiáramló zsidó hallgatókra annál növekvőbb vonzóerőt gyakoroltak, mivel az új állam a Rajnán inneni Európában talán az egyetlen volt, ahol az antiszemita agitáció ismeretlen maradt s a köztársaság hatóságai a magyarországi numerus clausus áldozatait külpolitikai érdekből és politikai szimpátiából egyaránt szívesen fogadták. A korszak közepén a cseh műszaki főiskolák a külföldi magyar mérnök-diákság legfontosabb képzőhelyeivé váltak s a prágai Károly-egyetem az orvosképzésben is jelentős részt vállalt. Á német nyelvű főiskolák mindaddig a külföldön tanulók többségét fogadták be amíg a nácizmus vagy a német hódítás el nem érte őket. Mivel ez fokozatosan történt, adatainkból nyomon követhetjük, hogyan csoportosult át a külföldi magyar diákok tömege a német nyelvű egyetemekről a latin és egyéb országok főiskoláira. Az első átcsoportosulás megindult közvetlenül a világháború után, először a bécsi központi egyetemről a cseh és a németországi főiskolákra. Egyszerre jelentek meg azonban Franciaországban és Olaszországban a magyar orvoshallgatók (akik azelőtt a német nyelvterületen kívül gyakorlatilag nem voltak megtalálhatók) s természetesen a bölcsészek, akikre a latin országok kulturális metropoliszai (elsősorban Párizs) már azelőtt is jelentős vonzóerőt gyakoroltak. Az évek során a külföld felé orientálódó bölcsészek egyre nagyobb hányada, az 1930-as években már többsége, a francia egyetemeket kereste fel, s ugyanez vonatkozott a medikusokra az észak-olasz egyetemek (Pádua, Bologna) vonatkozásában. Egyedül a mérnökhallgatók nagyobbik része maradt meg, amíg lehetett, a német nyelvű (egyre gyakrabban a cseh) műszaki főiskolákon, melyek presztízsben és nyitottságban meghaladták a latin országok rokon intézményeit. (Tudvalevőleg a legjobb francia technikai főiskolák vagy egyáltalán nem, vagy csak a hazai diákok előképzettségéhez szabott versenyvizsgákon keresztül vettek fel külföldi hallgatókat.) Az olasz orientáció tényezői között ugyanazok szerepeltek jelentősebb súllyal mint a cseh főiskolák felé való áramlásnál: a viszonylagos közelség, az olcsóság, a jó fogadtatás, az antiszemita agitáció teljes hiánya. Mint ismeretes, az olasz fasizmus 1938-ig semmifajta zsidóellenes megnyilvánulást nem pártolt, sőt amikor Mussolini a német szövetség megerősítése érdekében maga is az intézményes antiszemitizmus ingoványos talajára lépett (melynek keretében a magyar-zsidó hallgatókat is kizárták 1938 után az olasz egyetemekről), ez a pálfordulás sohasem nyert olyan obszesszív jelleget mint északi szövetségesénél. Az olasz és a francia orientáció mindenesetre történelmileg teljesen új, s egyértelműen kényszerű jelenség volt a természettudományos pályára készülő magyar diákoknál. A magyar középiskola sem nyelvileg, sem intellektuálisan nem készítette fel a későbbi orvos, közgazdász vagy mérnökhallgatókat más mint német főiskolák látogatására, hiszen a honi természettudományos képzés messzemenően német mintákat követett, gyakran német könyvek fordítására és a német szakirodalom alapján épült fel. Persze ezekben az exakl tudományokban az idegen nemzeti oktatási rendszerhez való nyelvi-szellemi alkalmazkodás könnyebbnek is bizonyult, mint a kevésbé egyetemes kulturális beágyazottságú humán szakoknál. Mindenképpen a latin orientáció követelte nagyobb erőfeszítés, a francia és olasz diplomák kisebb elismertettsége Közép-Európában s így Magyarországon is, az ezen oklevelek biztosította érvényesülési lehetőségek a kinti (főképp a francia vagy a francia gyarmati) értelmiségi piacokon tartották az érintett diákok nagyobbik részét végleg külföldön. Mi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy latin országokban tanulók a többinél még egyértelműbben kivándorló értelmiségieknek tekintendők, mint az, hogy az 1930-as években már a (ugyan kisszámú) külföldön tanuló jogásznak is a többségét Franciaországban és egyebütt a német nyelvterületen kívül találni a jogi műveltség haszna talán még a bölcsésznél is erőseb31