Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

olasz vagy francia egyetemeken — ahová a numerus clausus előtt magyar diákok éppoly elvétve jártak, mint a csehországi főiskolákra

19 — vagy a viszonylag szintén távolra eső berlini s egyéb német egyetemen. Az utóbbiak látogatottsága a magyar diákok által a nácizmus uralomra jutásával jellemző módon minimálisra is csökkent. Bátran tehetjük tehát a zsidóság részesedését a korabeli külföldi magyar diáknépesség egészének 90%-a fölé. (Ezen alapultak az 1. táblázat becslései is a külföldön tanulók vallás-sajátos számerejére nézve.) Ha a fenti érvelések eredményeit egymásra vetítjük, arra a következtetésre jutunk, hogy a világháborúk közötti korszak nagy részében (különösen 1923—24 és 1933—34 között) amikor a csak az első beiratkozókat érintő numerus clausus rendelkezések már teljesen, de a gazdasági krízis okozta elszegényedés — mely elsősorban a tanulmányokat kezdeni szándékozókat sújtotta — még csak részben éreztették hatásukat) megközelítőleg ugyanannyi (s valószínűleg 1928—29 táján több) zsidó diák tanulhatott külföldön mint belföldön.

20 Evvel is magyarázható, hogy a zsidóság felső iskolázási mutatói (mint fentebb az 1. táblázaton) nem jelentenek olyan mértékű lefelé irányuló kilengést, mint amilyeneket a kizárólag belföldi adatokra alapozott számítások sejtetnek.

21 Sőt a korszak középső éveire nézve a korcsoportos jelzések segítségével már jelentős fellendülést is ki lehet mutatni. Annak ellenére, hogy a külföldi tanulmányokkal a numerus clausus végső mérlege a zsidóság számára nem könyvelt el olyan súlyos képzettségi deficitet, mint amelyet az antiszemita törvényhozók elterveztek, a törvény hosszú távú társadalomtörténeti következményeit számba véve nem állítható, hogy az „őrségváltó" parlamenti képviselők a saját szempontjukból kudarcot vallottak volna. Az idegenben diplomázók egy része sohasem került vissza szülőföldjére s a visszatérők is nagyobb gyakorisággal vándoroltak ki a későbbiek folyamán: a külföldön szerzett szaktudás és nyelvkészség Nyugaton vagy az angol mandátum alatti Palesztinában sokszor könnyebben kamatoztatható szellemi tőkét képviselt mint a fasizálódó Magyarországon. Bár a numerus clausus által kiváltott értelmiségi emigráció mennyiségi terjedelmére nézve semmifajta becslés nem áll rendelkezésünkre, a külföldön tanulók (akiknek jórésze feltehetőleg előbb-utóbb el is végezte tanulmányait) és a világháborúk közti években Magyarországon idegen diplomájuk honosítását kérvényezők nagyságrendileg eltérő számai jól demonstrálják a jelenség tömeges arányait. Így például 1928 és 1934 között a pesti Műegyetemen mindössze 103^an honosíttatták külföldön szerzett mérnöki oklevelüket. Azaz évi átlagban 15-nél valamivel kevesebben, holott ezek alatt és az előző évek a magyar műegyetemisták létszáma 250 és 500 között ingadozott. A négyéves képzési időt véve alapul, a visszatérők arányát az összes külföldre távozott műegyetemista egy negyedénél nem becsülhetjük többre.

22 Hasonló eredményre utal az iskolázott zsidóság népességi arányainak összehasonlítása 1920 és 1930 között. Bár az 1. táblázat szerint az érettségizettek kor szerint megoszlása továbbra is nagy mértékben emelkedett, az 1930-as népszámlálás a 20—29 éves zsidó férfiak körében mindössze 33,5% érettségizettet talált

23 a tíz évvel korábbi 38,1%-kal szemben.

24 Ugyanakkor a 20—29 éves férfiak között a főiskolát végzettek aránya 8,6%-ról 4,8%-ra, a 30—39 éves férfiak között 14,3%-ról kerek 10%-ra zuhant. Ezt a csökkenést csak a középiskolát végzettek sajátosan erős kivándorlási gyakoriságával lehet megmagyarázni. A magyar értelmiség szellemi utánpótlására nézve a numerus clausus mérlege tehát súlyosan veszteségesnek bizonyult. Mindez annál is inkább így értelmezendő, mivel a művelt középosztály és szakértelmiség mennyiségi veszteségéhez a kényszerű külföldi tanulmányokkal járó különleges minőségi hiány is hozzájárult. Idegenben a tanulmányi siker mindenképp vagy különleges előképzettséget (így elsősorban, bár nem kizáró26