Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

KARÁDY VIKTOR Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák Magyar—zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt. A fasizálódás historiográfiája eddig főképp a politikai természetű változásokra helyezte a hangsúlyt — lett légyen az a hatalomgyakorlás, a tömegmozgósítás, az intézményrendszer működése, a nyilvánosság szerkezete vagy a német szövetség következményei.

1 Megindult a kutatás azoknak a hatalmi intézkedéseknek és társadalmi mozgalmaknak a megvilágítására is, melyek a fasizálódás konkrét kifejeződéseként alapjában módosították különböző osztályok és rétegek — elsősorban a zsidóság — életkörülményeit. Ezen belül jelentős kezdeményezések történtek az egyetemi antiszemitizmus és az (Európában elsőnek) már 1920-ban bevezetett zsidóellenes főiskolai numerus clausus törvény működésének és konkrét kihatásainak vizsgálatára is.

2 Mindezek a munkák azonban inkább csak felvetették mintsem érdemben tárgyalták azokat a nagysúlyú társadalomtörténeti kérdéseket, melyek a fasizálódás által szenvedőlegesen érintett csoportok jövőképének, azonosságtudatának, életstratégiájának és érvényesülési lehetőségeinek gyakran brutális és radikális elváltozására vonatkoznak. A fasizálódás témaköre ezen a téren szorosan kapcsolódik a magyar zsidóság asszimilációjának történelmi kérdéseihez, melyek megvilágításához Hanák Péter alapvető munkákkal járult hozzá.

3 A jelen tanulmány Hanák Péter összefoglalásaihoz mintegy „lábjegyzetként" kapcsolódva néhány adalékot kíván nyújtani az asszimilációs folyamatnak a világháborúk közötti korban beálló krízisére. A numerus clausus alatt külföldre kényszerített zsidó diákság szociológiai jellemzői közvetve ugyan, de jól tükrözik az asszimilációs választások legtöbbször erősen rétegsajátosan érvényesülő dilemmáit, csapdáit és illúzióit. 1. A numerus clausus és az egyetemi beiskolázási lehetőségek alakulása. Az első világháború előtti helyzettel ellentétben, mikor is a külföldi egyetemek látogatása elsősorban a privilegizált osztályok gyermekeinek biztosított optimális (a magyarországinál minőségileg jobb) képzési lehetőséget,

4 1920 után, mint látni fogjuk, a kiáramló magyar diákok jórésze kényszerből vállalta az idegen főiskolák látogatásával járó anyagi terheket, kulturális és exisztenciális elidegenedést és élettervváltást. Ha a korszak elején nem vezették volna be a magyar főiskolákon a numerus clausust, minden objektív körülmény amellett szólt volna, hogy a magyar diákság sokkal kisebb hányada szerezzen külföldi képzést mint a korábbi évtizedekben. Igaz, hogy a hazai tanulmányok felé terelő körülmények túlnyomó része igencsak negatív tényezőnek tekintendő. A Monarchia utódállamaiban megszűnt az egyetemi „közös piac", az idegen 21