Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Várkonyi Gábor: 'Király urunk eő Fölsége koronászatia': magyarok az 1636-os birodalmi gyűlésen és római király koronázáson / 3–15. o.

V. Károly személye is szimbolikus jelentést hordozott. A 16. századi császár a Habsburg világhatalom jelképe volt. A harmincéves háború időszakában V. Károly a Habsburg egységet is szimbolizálta. A Habsburg-liga gondolata a háború évei alatt többször is felvetődött. A spanyol és az osztrák ág a dinasztikus politikának megfelelően erősítette is kapcsolatát házasságokkal. Mária királyné, III. Ferdinánd felesége a spanyol ágból származó hercegnő volt. A konkrét politikai kapcsolatok mellett nagyon fontosak voltak a Habsburg egység jelképes, szimbolikus kifejezései is. Erre pedig a koronázás kitűnő alkalmat adott. Az V. Károly körül kialakított Habsburg hagyomány, jelkép és szimbólumrendszer alkalmas volt arra is, hogy a császárság eszméjét egy Habsburg családi ideológiával is összekapcsolja. Ebben pedig már a császárságot öröklő osztrák ág volt érdekelt. Batthyány Ádám csak a választással és a koronázással kapcsolatos napok eseményeit írta le a lehető legnagyobb pontosságra törekedve. Nem írta le például a választást megelőző napok vagy a választás és a koronázás közé eső időszak eseményeit, hangulatát, meg sem említette, hogy a városban élők vagy az ott összegyűltek miképpen vélekedtek az eseményekről. Még a leírtakihoz sem fűzött semmiféle magyarázatot vagy véleményt, egy vagy két alkalom kivételével. De feljegyzéseiből még így is tökéletes képet alkothatunk a Habsburg propaganda működéséről. II. Ferdinánd hallgatói szemébe könnyet csalogató beszéde ugyanolyan fontos eszköze volt a választásnak mint V. Károly palástjának vagy kardjának használata a koronázáson. Mindezek pedig tökéletesen kiegészítették a Habsburg diplomaták tárgyalóasztalnál folytatott munkáját. A koronázási szertartás végével a császár, a megkoronázott római király udvari kíséretükkel együtt a városházához vonultak. Batthyány mint eddig, a koronázást követő ünneplést is részletesen lejegyezte. A templomból a fedett folyosón áthaladó díszes menetet minden oldalról hatalmas tömeg vette körül. A császár és a király után két lovas haladt, akik nagy bársony erszényből arany és ezüst pénzt szórtak a tömegbe. A tolongás olyan nagy volt, hogy az uralkodók alig tudtak bejutni a városházára. A memóriáiéban pontosan végigkövethetők az ünneplés különböző szintjei. Az uralkodók, fejedelmek és kíséretük lakomája az „ebédlő palotában" és a városi polgárság ünneplése lent a téren. De a két szint között nagyon fontos öszszekötő kapcsok voltak. Ahogy az uralkodók megérkeztek a városházára, egy kis idő múlva megjelentek az ablakban. Lent a téren már korábban összehordtak egy kisebb halmot zabból. A brandenburgi választófejedelem követe lement a térre, lóra ült és a zabhoz lovagolt, majd egy ezüst mérőedényt megmerítve a zabban, azt Pappenheim birodalmi marsallnak ajándékozta. Alighogy ellovagolt a zabtól, mintegy jeladásra a sokaság megrohanta a zabot és ha elvinni nem is tudták, de teljesen szétszórták. Hasonlóan vette kezdetét a lakoma is. A téren a szabadtéri konyhán ökröt sütöttek a téren ünneplő polgárság számára. De az ökörből az első adag étel a császár és a király asztalára került. Trombitások és dobosok kíséretében a bajor választó ment le érte és hozta fel az uralkodók lakomájára. A tömeg csak ezek után rohanta meg a konyhát, az utolsó morzsáig eltüntetve az ökröt, de még magát a konyhát is.

48 Batthyány az udvari kíséret többi tagjaival együtt vett részt a városházán rendezett lakomán. Egyetlen hiba kivételével pontosan feljegyezte az ülésrendet, a császárnak és a királynak szolgáló nemesek személyét, a lakoma eseményeit. Csak akkor tévedett, amikor azt írta, hogy a mainzi fejedelem helyét üresen hagyták, mivel íz fogságban van. Korábban maga Batthyány írta helyesen, hogy a trieri érsek volt fogságban nem a mainzi, aki a koronázást is végezte. 13