Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - A privatizáció és a levéltárak: nemzetközi szakmai konferencia Budapesten / 14–22. o.

ipar felügyeletét például 1949-ig a Földművelődésügyi Minisztérium, 1949— 1950-ben a Könnyűipari Minisztérium, 1951-től pedig az Élelmiszeripari Minisztérium látta el.) A nehézségeket úgy próbáltuk áthidalni, hogy a legfontosabb iratanyagokhoz — előbb manuális módszerekkel (regiszteres füzet, cédula katalógus), szeptember óta pedig számítógép segítségével mutatót készítünk. (Október végén a számítógépes adatbázisunk mintegy 30 000 egykori vállalat államosítási, felszámolási ügyeinek irataira utaló adatot tartalmaz.) Miután a Parlament a következő hónapokban megalkotja az 1939—1949 között kárt szenvedettek, valamint az 1945—1963 között jogsérelmet szenvedettek kárpótlásáról szóló törvényeket, sőt további sérelmek rekompenzálását is tervezik, a magyarországi levéltárakra várhatólag éveken keresztül nagy teher hárul. Ennek szervezeti és szemléletbeli konzekvenciáit óhatatlanul le kell vonni, végső soron azonban a levéltárak csak jelentős technikai fejlesztés esetén tudnak megbirkózni a várható feladatokkal. * * * A KONFERENCIA KÖVETKEZTETÉSEI, AJÁNLÁSAI A tanácskozáson résztvevő országok mindegyikében politikai, gazdasági és társadalmi változások folynak, melyek komoly hatással vannak a levéltárakra. A levéltárak jelentőségét a közhatalom és a társadalom egyre inkább felismeri, a presztízsük fokozatosan nő. Bár a térség országaiban folyó törvényalkotás hatását nem lehet kiszámítani, a levéltárakra új feladatok hárulnak, ezek közül az előadók kettőt elemeztek. Az egyik a privatizációból és a csődtörvényből ered. A levéltárak a privatizált és a csődbe jutott cégek még nem kiselejtezhető iratait kénytelenek átvenni. Figyelembe véve az átveendő iratok hatalmas tömegét, néhány ország átmeneti levéltárak felállítását fontolgatja. A kártalanítás és a reprivatizáció a térség minden országában napirenden van. Ez azt eredményezi, hogy állampolgárok tömegei fordulnak a levéltárakhoz, hogy a korábbi tulajdonukra vonatkozóan iratokat keressenek. Ezen nagyszámú igény kielégítését megkönnyíti a számítógép alkalmazása. Hogy a térség országainak levéltári reformját elősegítsük, elhatároztatott, hogy Budapesten egy dokumentációs központot állítanak fel. A résztvevő országok megküldik a központnak (angolul vagy franciául) a levéltárakat érintő jogszabályok vonatkozó szövegét, kiegészítve egy tájékoztató bevezetővel, ami a megértést segíti elő. A kapott információkat a központ rendezi és szétküldi a térség országainak. A magyar levéltárak kidolgoznak egy mintát, amit szétküldenek még 1992. július 1-je előtt. Minden érintett ország fölkéretik, hogy fontolják meg egy átfogó tanulmány írását az elmúlt 40 év levéltárügyének történetéről és mérlegéről (törvényhozás, statisztika, kompetencia, képzés stb.) A tanácskozás megállapította, hogy a térség levéltárai között megszakadtak a kapcsolatok, ezért felszólítja az illetékes szerveket és a levéltárakat, hogy építsék újra a kapcsolatokat három szinten: a levéltári igazgatóságok szintjén, a levéltári intézmények szintjén (közvetlen kapcsolatok), és a levéltári egyesületek szintjén. Azt ajánlja az egyesületeknek, hogy hívják meg a soron következő kongresszusukra a térség országai egyesületeinek képviselőit. A következő találkozó Lengyelországban, Krakkóban lesz 1992-ben. Ennek a tanácskozásnak a témái a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos törvényhozás és ennek levéltári következményei lesznek. 22