Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: A Völgység két évszázada. Szerkesztette: Szita László és Szőts István. Bonyhád, 1991 / 88–90. o.

A Völgység két évszázada Szerkesztette: Szita László és Szőts Zoltán. Kiadta: a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága és a Magyar Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportja, valamint a Völgység Múzeum. Bonyhád 1991. 269 pag. A Völgység két évszázada címmel megjelent kötet több szempontból is példaértékű lehet. Elsősorban azért, mert a Magyar Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportja, ha nem is kutatóműhelyként, de mint a kutatásokat integráló műhelyként hozta létre ezt a kötetet. Jelen gazdasági, kultúrpolitikai helyzetünkben a társulat megtalálta azokat az együttműködési formákat, amire jó példa ez a kötet. Csak remélhető, hogy ez az együttes alkotómunka a jövőben további közös publikációk megjelentetésében realizálódhat. A megnehezült könyvkiadói lehetőség is jól tükröződik a tanulmánykötet megjelentetésében. A fokozatosan megszűnő központi pénzforrások helyébe egy új típusú mecénás tevékenység lépett. Esetünkben elég, ha csak a könyv második oldalára vetünk pillantást, őszintén csodálom a két jeles szerkesztőt, Szita Lászlót és Szőts Zoltánt, hogy az itt felsorolt gazdálkodó szerveket és pénzintézeteket meg tudta nyerni e nemes ügynek. A kötet létrehozásában döntő részt vállalt T. Mérey Klára, a történettudományok doktora, de itt említeném meg Disztl Gábort is, aki a kötet személy és földrajzi névmutatóját készítette. Ez az apparátus nagyban elősegíti a kötet szakértő tanulmányozását. A 26 szerzőből álló munkaközösségből tizenkilencen a Déldunántúli Szekció tagjai. Figyelemre méltó az is, hogy a szerzőgárda jeles, éltesebb korú történészein kívül, milyen nagy számban képviseltette magát a fiatal kutatógeneráció is. Érvényesülésük egyik példaértékű lehetőségét látom a kiadvány megjelentetésében. Az eddig elmondottakon kívül a könyv talán legnagyobb értékének azt tartom, hogy felvállalta a jó értelemben vett ún. kis régió, ez esetben a tolnai Völgység történetének teljességre törekvő bemutatását. Ez a regionális orientáció lehetne az újabb követendő példa, ahol a Déldunántúli Csoport, mint alkotó műhely megteremthetné a kis régiók fórumát. A kötet hármas szerkezeti egysége, úgy mint gazdaság, társadalom, kultúra és politikatörténet, híven tükrözi a Völgység történetének utóbbi két évszázadát. Bár a magam részéről az etnográfiának külön fejezetet szenteltem volna. Annak ellenére is, hogy bőven kapunk információkat a térség néprajzkutatási eredményeiről. A „Völgység két évszázada'' c. kötet felvállalta a másságot, a tabu témák ismertetését és teljesen új megközelítésben tárta ezt elénk. A szűkebb történetírásban is megkezdődött a „rendszerváltás". Ez könyvünk esetében már akkor megtörtént, mikor még nem volt szokás erről beszélni. Az új helytörténetírás alapjainak lerakása tekintetében is példaértékű ez a kiadvány. A kötet tematikai ismertetése nehéz feladat, hiszen a 26 szerző munkáját 88