Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - KILÁTÓ - Horváth András–Purcsi Barna Gyula–Ress Imre–Szekeres József: A levéltárak és a határok nélküli Európa: a Holland Levéltáros Egyesület centenáriumi rendezvénye / 70–79. o.

véltárakban összpontosította az állami, kommunális és gazdasági tevékenységet tükröző teljes forrásanyagot, az általános kutathatóság elvének törvényi deklanációja ellenére a levéltárhasználat nem volt alapvető állampolgári jog, mert a kutatás engedélyezése sok esetben a hatóságok és iratképzők, valamint a levéltárigazgatás mérlegelése alapján történt. A szelektív levéltárhasználatnak az volt a két legfőbb jellemzője, hogy nem biztosította a kutatásban érdekeltek esélyegyenlőségét és tematikailag fontos anyagrészeket kivont a kutatás alól. Ennek a levéltárhasználati rendszernek nemzetközi aspektusból nézve még az volt a negatív vetülete, hogy a magánúton érkező és nem hivatásos kutatók számára a volt szocialista országok levéltáraiba való bejutás — Magyarországot kivéve — többnyire reménytelen vállalkozásnak bizonyult. A régió jelenlegi levéltárhasználati helyzetéről szólva megállapította, hogy az információszabadság jogi normaként való megjelenése a kelet-közép-európai levéltári gyakorlatban nyilvánvalóan a kutatási lehetőségek kiteljesedését fogja előidézni, noha eddig még csak Magyarországon váltották fel a korábbi kutatási szabályozást olyan új jogszabállyal, amely már bizonyos fokig érvényesíti az információszabadság elemeit, tehát a közérdekű iratok nyilvánosságának és a személyiségi jogokra és a jogos magánérdekekre vonatkozó iratok védelmének elvét. Hangsúlyozta, hogy meglepő módon ez a trend pillanatnyilag még ellentétes az elmúlt évtizedben Európa nyugati felén megfigyelhető fejlődési folyamatokkal, ahol az információs törvényhozás elsődlegesen az adatvédelem és az állampolgár információs önrendelkezési jogának érvényesítése jegyében fogant és ezáltal közvetve gátolta bizonyos levéltári információkhoz való hozzájutást. Ez az összevetés természetesen csak azzal a lényeges megszorítással állja meg a helyét, hogy a kelet-közép-európai országok jelenleg még a politikai és jogi diszkontinuitás állapotában vannak és az információs szabadság kibontakoztatása terén sok a behoznivalójuk. Különösen abból származnak a nehézségek, hogya személyiségi jogok kevéssé konkretizáltak és a közérdekűnek számító információk köre nagyon szűkreszabott. Az ellenpontozást Reinhard Heydenreuter, a müncheni Bajor Állami Főlevéltár munkatársának „Bürokrácia kontra információigény — a köziratokba való betekintés a német jog szerint" c. referátuma jelentette. Történelmi viszszapillantásában a referens megállapította, hogy a német szakigazgatásban uralkodó „aktaszerűség" már a korai 19. századtól folyamatos kritika tárgya, mert mindeddig nem lehetséges az igazgatási iratokba való betekintés révén a hivatali szervezet közvetlen, demokratikus ellenőrzése, illetve az ügyiratok tartalmának tudományos vagy más célokra való hasznosítása. A második világháború utáni jogfejlődés eredményeként biztosították bizonyos esetekben az érintettek számára a rájuk vonatkozó igazgatási ügyiratokba való betekintést. A német jogértelmezés szerint az 1949-es alaptörvényben rögzített információ- és tudományos szabadság elvéből nem következik az igazgatási ügyiratokba való általános betekintési jog. A törvényalkotásban sem ezt a két alapelvet konkretizálták, hanem a törvényhozók és a politikai közvélemény elsősorban a személyiségi jogok védelmét helyezte előtérbe. Ilyen módon az 1970-es évekből kibontakozó adatvédelmi törvényalkotás nem megkönnyítette, hanem megnehezítette bizonyos igazgatási ügyiratokhoz való hozzájutást. Az új levéltári törvények is elsősorban az adatvédelem követelményeihez igazodtak s ezért nem az információs és tudományos szabadság elvárásait hanem a személyiségi jogok védelmét rögzítették. így a levéltári törvényalkotás olyan önkorlátozást hajtott végre, amelynek eredményeként a hatóságok kezelésében lévő iratok bizonyos esetekben könnyebben hozzáférhetők, mint amelyek már levéltári őrizetbe kerültek. Véleménye szerint a jövő követelménye, hogy a személyiségi jogok védelmét 75