Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - KILÁTÓ - Horváth András–Purcsi Barna Gyula–Ress Imre–Szekeres József: A levéltárak és a határok nélküli Európa: a Holland Levéltáros Egyesület centenáriumi rendezvénye / 70–79. o.

torításában. így a levéltárak kiállításokat, látogatásokat szerveznek, s a kutatóknak paleograáfiai és történeti módszertani tanfolyamokat tartanak. A levéltáraK oktatási (vagy mint nálunk mondták volna) „népművelési" funkciója megszilárdult. Több levéltár pl. mozgófilmeket készíttetett, amelyeken a legnagyobb hatékonysággal tudja bemutatni megőrző, feltáró, adatszolgáltató munkáját az adófizetőknek. Noha mindez a hagyományos, megőrző funkcióra nyomást gyakorol, mégsem tartják az úgynevezett „alapfeladatok" rovására menő munkának, mert egyenrangúnak tekintik a múlt megőrzését és a jövő szolgálatát. A magyar levéltárak is előbb-utóbb szembesülni fognak a nyilvántartási rendszerek egységesítésével s programozásával. Hollandiában több ilyen program készül, pl. az Országos Levéltár, bizonyos városi levéltárak, de néhány külföldi szervezet is használja az úgynevezett MAIS nyilvántartási rendszert; ugyancsak az Országos Levéltár dolgozott ki egy levéltárigazgatási programot ARCHEION néven, amelynek a városi levéltárakra vonatKozó változata is ABS. A belföldi igényeken túl az Országos Levéltárnak, de olyan városi levéltáraknak is mint az amszterdami, rendelkezésre kell állniuk a harmadik világ sürgető igényének, amely a múltját kutatja, és ezért a régi gyarmati és kereskedelmi levéltárak nélkülözhetetlenek számukra. A minisztérium követve az 1962-es levéltári törvény előírásait, igyekszik a politika figyelmét a levéltárakra irányítani. így: a megőrzési és gyűjtőköri elhatárolási problémákra, a kutatás nyilvánosságára, a raktárépítés és felszerelés kérdéseire, a levéltárosképzésre, s a szubvenciós problémákra. 1985-ben az Alsóház elé terjesztett jelentésében a minisztérium felvetette a 20 éves vagy annál rövidebb levéltári átadási határidő bevezetését, az automatizáció, s a legmodernebb konzerváló technikák és módszerek alkalmazását és fejlesztésüknek szükségességét. Az Alsóház megbízást adott egy új levéltári törvény előkészítésére, s előírta a törvény kidolgozásánál az „adminisztráció átláthatósága" jogelvének a figyelembevételét, amely 1980 óta feljogosítja a holland állampolgárokat arra, hogy bármikor informálódhassanak az államigazgatás tevékenységéről, s betekinthessenek a közigazgatási dokumentumokba. Az új törvény tervezetét 1990-ben készítette el az Állami Levéltári Tanács konzultatív bizottsága, amelyet szakmai vitára bocsátották. Ez a tanácsadó terület egyébként saját kezdeményezésből is tehet ajánlást (mint pl. a selejtezési listák kidolgozásánál), vagy nyilváníthat véleményt. A bizottság ajánlásai nyilvánosak és évenként nyomtatásban megjelennek. A másik alapreferátumot Hermán Tjeenk Wüling, a holland szenátus elnöke — foglalkozását tekintve a leideni egyetem polgári jogi tanára — tartotta. Az igazgatás és a polgár viszonyát ő olyan ambivalens kapcsolatként jellemezte, amelyet a modern társadalmakban az idéz elő, hogy az információhoz jutás és az információ feletti rendelkezés terén egyenlőtlenség és hatósági túlsúly érvényesül. A közérdekű információkhoz való hozzájutás a nyugati társadalmakban törvényekben rögzített tételes jog, de ezzel a lehetőséggel többnyire mégiscsak a politikai döntéshozók és a hatóságok élnek. Noha a választott képviselőknek és az igazgatásnak elsődlegesen a polgárt kellene szolgálni, a döntésekben mégis mindig szerepet játszanak a partikuláris érdekeket előtérbe helyező politikai megfontolások. Ezt az eljárást a polgároknak — ellenőrzési jogaik gyakorlása révén — kellene korrigálni. Sok esetben azonban a polgárokat is részérdekek vezetik és kerülik a hatóságokkal való ütközést. Így nem vesznek részt közvetlenül a hatósági tevékenység ellenőrzésében és ezáltal konzerválódik a hatóságoktól való függésük. Másrészt a hatóságok a polgárokkal szemben elzárkózóak s többnyire csak a döntéseket igazoló információkat bocsátják rendelkezésre. A hatósági elzárkózással szemben viszont a levéltárak — jóllehet részben már 72