Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Muszka Erzsébet: A nagyszombati jezsuita kollégium leltára a rend felosztásakor (1773) / 53–69. o.

Sajátos, hogy csak néhány kisebb tárgy esetén említik meg a készítő nevét: „operis Girtlerii"

19 formában — rajta kívül egyetlen mester vagy művész nevét sem jegyezték fel. Személyéről eddig nem sikerült semmit sem felkutatni. Gazdag az oltárok felszerelése: számos szentségtartó, kehely, ampulla stb. került a legváltozatosabb anyagokból és díszítéssel a felsorolásba. Ugyanezt mondhatjuk el az oltárokról, a szobrokról és képekről is, amelyek igen nagy számban ékesítették az épületegyüttest. Ezen alkotások azonosítása a leltár alapján teljes mértékben lehetetlen,

20 mivel a kép témájának vagy az ábrázolt személynek a megnevezésén kívül szinte semmit sem jegyeztek fel. Nagy figyelemmel jártak el azonban a keretek milyenségének leírásánál: színét, anyagát, díszített voltát mindig megemlítették. A templom nélkülözhetetlen tartozékainak, az ereklyéknek az elhelyezésére szolgáló tartókat is szintén színük és formájuk szerint jegyezték fel, de azt, hogy melyik szentnek vagy mártírnak a maradványait rejti, már nem mindig. Mind a keretek, mind az ereklyetartók feltehetően az ún. kolostormunkák körébe tartozhattak.

21 A szertartások elmaradhatatlan kísérője volt a zene: énekesek és zenészek egyaránt közreműködtek azokon. Nevüknek és javadalmazásuknak feltüntetésén túl gondosan feljegyezték az inventárium készítői a hangszereket és a kottákat is.

22 Textilneművel is bőségesen el volt látva a templom: az előírásoknak megfelelő színű és anyagú öltözékek mellett az oltárok öltöztetésére szolgáló anyagokból is sok és sokféle állt rendelkezésre. Legszámosabb csoportot azonban a fehér textíliák: ruhafélék mellett kendők, terítők alkották. A kollégium a feloszlatás korában a város legnagyobb épületegyüttesét alkotta a fokozatos bővítések eredményeképpen. Ennek megfelelően igen sok helyiség és megszámlálhatatlan tárgy számbavétele várt az összeírókra, bár ekkor több szoba is üresen állott. A rend tagjai egyágyas szobákban laktak, a beteges vendégszobák között viszont volt több ággyal ellátott is. A berendezés egyszerű volt: az ágyon kívül többnyire asztalból, székből, valamilyen ruhatartóból állott. Néha szerepel a leltárban ezeken kívül valamilyen állvány (az azonosításával igen sok gondot okozó „stobeum"), zsámoly, mosdó, parázstartó stb. Elég gyakran kép is díszítette a lakószobákat. Az ittlévő textilneműk összeírása is az eddigiekhez hasonló: van szoba, ahol egyetlen darabot sem említettek, viszont volt olyan is, ahol az ajtón és az abla*kon lévő — néha dupla: vászon és gyapjú — függönyön kívül az ágybéli holmit (derékalj, szalmazsák, ágytakaró, párna stb.) is részletesen: jó vagy éppen rossz állapotról is szólva, írták össze. (Természetesen a személyes holmikat — az utasításnak megfelelően — kihagyták az összeírásból.) A kollégiumban 1773 körül meghaladta a 120 főt az ott-tartózkodók: jezsuiták, egyházi pályára készülő ifjak és a coadjutorokként említett, többnyire a kollégium lakóinak ellátásáról gondoskodók száma. Az ellátás nem kis feladatot jelentett, amelyhez jól felszerelt kiszolgáló helyiségek, műhelyek álltak rendelkezésre. Edényekkel és egyéb felszerelési tárgyakkal bőven ellátott tágas konyhában sütötték-főzték az ételeket, melyeket a refektóriumban szolgáltak fel. (A mesterek és a zenészek számára külön-külön ebédlő volt az északi épülatsorban.) Élelmiszer, kenyér- és liszttartó kamra; az edények és háztartási eszközök őrzésére több helyiség is volt. Saját mészárszékkel, borospincével stb. is rendelkezett a kollégium. A ruházat, a bútorok és a különféle felszerelési és berendezési tárgyak tisztán és rendben tartására, előállítására külön helyiségek, műhelyek szolgáltak. 65