Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Kollega Tarsoly István: Levéltári hungarika kutatás / 40–52. o.

értéktelenné. (Elég, ha a tükröződő iratokra gondolunk). Ezért csak a kort és az adott történelmi helyzetet, az igazgatási és jogszolgáltatási viszonyokat jól ismerő kutatót (levéltáros, történész) célszerű feltárási feladattal megbízni, aki a helyszínen képes megállapítani a vizsgálandó dokumentumról annak értékes vagy értéktelen mivoltát. Ha pedig a kutatónak kétségei vannak, és nem tud dönteni afelől, hogy a vizsgált dokumentumot a hungarika iratok körébe felvegye-e vagy sem, úgy mindenképp pozitív döntést kell hoznia, mivel a későbbi mikrofilmeztetési eljárás során az arra illetékes hungarika referens a mikrofilmtár levéltárosával együtt már teljes felelősséggel tud határozni; ki tudja rostálni az értéktelennek minősülőt. Kétségtelen tehát, hogy a hungarika kutatások során, a gyakorlatban dől el a hungarika értelmezése, ki-ki képességeinek és ismereteinek megfelelően alkalmazva az alapfogalmat, azonban a kutatónak szem előtt kell tartania azt az egyszerű tényt, hogy amit kihagy, azt talán végleg szem elől veszti a magyar történettudomány. Feltétlenül figyelembe kell venni az országtól való távolságot is. Más szemmel kell nézni a történeti Magyarország területén, de a jelenlegi országhatáron kívül található, 1918 előtt keletkezett iratokat, melyek a fenti rendelet alapján mind hungarikának minősíthetők, mint az Európa másik felében található levéltárakban lévőket. A szlovákiai, az erdélyi, a kárpátaljai, a burgenlandi, a vajdasági és a horvátországi levéltárakban a nagyobb forrásértékű irategyüttesekből történő szelektálás lehet csak a fő szempont. A mikrofilmtár törekszik arra, hogy a gyűjteményében lévő azonos típusú vármegyei és városi iratokat (közgyűlési-, illetve tanácsülési jegyzőkönyvek, feudáliskori összeírások, 1526 előtti oklevelek, 1895 előtti felekezeti anyakönyvek stb.) a történeti Magyarország egykori vármegyéinek anyagából is megszerezze. A fentiekből kiindulva nem lehet arra vállalkozni, hogy minden kutatót a legaprólékosabban felkészítsünk. E problémakör megoldhatatlanságát az iratok történeti értékének pontos meghatározásához lehetne hasonlítani, ami köztudottan elődeink legnagyobbjainak sem sikerült maradéktalanul. Az Országos Levéltár hungarika gyűjteménye A hungarika másolatok a technika fejlődésével — annak több mint másfél évszázados történetében — jelentős változáson mentek keresztül. A gyűjtés hőskorában a másolatokat kézzel írták, vagy helybeli írnokokkal másoltatták, azonban a legmagasabb szakmai felkészültség mellett is becsúszhattak hibák, nem beszélve arról, hogy a másolás során az irat lényegében elvesztette irattani sajátosságát. A harmincas évek közepén a másolatkészítés technikája gyökeresen megváltozott a mikrofilmezés bevezetésével. Az első felvételek Szlovákiában készültek Mohács előtti oklevelekről. Az azóta eltelt idő alatt az Országos Levéltár mikrofilmtárának hungarikái jelentős forrásbázisként állnak a kutatók rendelkezésére. Néhány adattal illusztrálva ezt: az állomány 29 ország 326 levéltárából és könyvtárából, 2281 állagának 6,8 millió felvételéből tevődik Öszsze. A legtöbb másolat Ausztriából érkezett (3,3 millió felvétel), majd Csehszlovákia (1,8 millió) és Románia (600 ezer) folytatja a sort. A filmtár kiemelten fontos feladata ezen hungarika filmek minél szélesebb körben való ismertetése. Ezért rendszeresen megjelenteti repertóriumait; legutolsó kötete a csehszlovákiai mikrofilmekről készült, és az 1992. január 1-jei állapotot tükrözi. 46