Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Kollega Tarsoly István: Levéltári hungarika kutatás / 40–52. o.

zekéket, valamint a közgyűjteményekben, elsősorban az Országos Levéltár filmtárában található hungarika másolatokat. Egyik legfontosabb tennivalójuknak tekintették a kiutazó levéltárosok felkészítését, azzal a céllal, hogy a párhuzamos feltárásokat és megrendeléseket elkerüljék. A bizottságnak ez utóbbi feladatkörében sikerült jól ellátni feladatát. Mivel nem volt tisztázott a szervezeti kérdés, így a bizottság csa'k ad hoc jelleggel működött, s rövid pályafutásának végén szellemesen jegyezték meg „a Hungarica Bizottság jelenleg hadsereg nélküli vezérkar, amely tervei végrehajtásához nem rendelkezik elegendő erővel." Fél évtizednyi vajúdás után a levéltári hungarikák nyilvántartásának és információs szolgálatának szervezeti kérdését 1971-ben oldották meg a művelődésügyi miniszter és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának együttes utasításával. A nyilvántartás felállításával a Levéltári Igazgatóságot és a Magyar Országos Levéltárat bízták meg azzal a munkamegosztással, hogy az Igazgatóság végezte a külföldi levéltári anyag számbavételét (levéltári segédletek és korábbi feltárások alapján) és információs szolgálatot állított fel a kiutazó kutatók kötelező tájékoztatására. Mivel a külföldi levéltárak segédleteit, valamint a mikrofilmeket az Országos Levéltár őrzi, gyakorlatilag a részletes éi pontos tájékoztatás is itt történt. Az utasítás az Országos Levéltár feladatává tette a levéltári hungarikamásolatok központi nyilvántartását. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára végre is hajtotta, azonban a Történettudományi Intézet, ahol igen nagy számú hungarika mikrofilm halmozódott fel, a rendelkezést — többszöri figyelmeztetés és kérés ellenére — a mai napig elszabotálta. 1979-ben a Kulturális Minisztérium Levéltári Osztálya a hungarikákkal kapcsolatos minden teendőt az Országos Levéltárnak adott át, ahol erre a feladatra hungarika referensi státuszt létesítettek és azt a reprográfiai osztályhoz osztották be. Ennek a lépésnek megvan a logikus magyarázata, mivel a hungarika gyűjtés egyik lehetséges végterméke a mikrofilmmásolat, ami már korábban amúgy is az Országos Levéltárnak a hungarika mikrofilmek tekintetében több milliós nagyságrendű mikrofilmgyűjteményében, azaz a reprográfiai osztályon nyert elhelyezést. Az Országos Levéltárban 1980-ban megkezdődött a feldolgozó munka, aminek során elsőként a minisztériumtól átvett jelentések és jegyzékek nyilvántartása történt meg, majd folytatásként a társintézmények hungarikái vétettek fel. A nyilvántartás kartoték rendszerben történik, országok, városok, illetve levéltárak „abc"-rendjében. Minden újonnan tudomásra jutott hungarika forrásról új karton készül, jelezve azt, hogy az esetleges filmen való megrendelésig milyen tennivalók vannak még az anyagban. Sok töredékes információ van különböző levéltári egységekről, amit még részletesen fel kell tárni, meggyőződni arról, hogy érdemes-e megszerzendő hungarikának nyilvánítani. A kartoték a feltártság fokát és a filmezettség állapotát mutatja be. A rendszer áttekinthető, de csak abban az esetben, ha az anyag alapvető adatait ismerjük. A nyilvántartási rendszer 1980-as megalakulása előtti időszak feltárásai sok esetben nem tartalmazzák a megfelelő helyre való besorolás adatait. Éppen emiatt fontos, hogy a külföldön feltárást végzők a hungarika referens instrukcióinak megfelelően tárjanak fel anyagot. Ez nem csak a feldolgozó munkát könnyíti meg, de pontos tájékoztatást csak ezek birtokában lehet adni, nem beszélve arról, hogy a további feltáró munkát is megkönnyíti a később kutató levéltárosnak. A kutatóutak szervezeti kerete az államközi kulturális egyezményekkel oldódott meg. Az egykori európai szocialista országokkal évtizedeken keresztül kiegyensúlyozottnak mondható kölcsönös kutatási cserekapcsolat állt fenn. Bul44