Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - A privatizáció és a levéltárak: nemzetközi szakmai konferencia Budapesten / 14–22. o.

levéltárat fenntartó szervezet és e) — többnyire kereskedelmi és szolgáltató vállalatok — amelyeknek nincs ilyen kötelezettségük. A hatásköröktől függően kidolgozták a selejtezés szabályait, a levéltárosok meghatározták a selejtezési kategóriákat és a hatásköröket, valamint a selejtezési határidőket. Formai és jogi szempontból tehát minden biztosított volt: az irattári dokumentumok iktatása, a selejtezés, valamint a levéltári iratok gondozása. Problémát a munkaerőhiány jelentett, ebből fakadt a végrehajtás elégtelensége pl. a vállalati ellenőrzés területén (csak levéltárosi ellenőrzés volt, ami nem pótolhatja a teljes ellenőrzési mechanizmust), valamint az egész irattározási vonalon. A specifikus problémák közül megemlítendők: a számtalan átszervezés az államigazgatásban és a gazdasági területen, ami a levéltárat átmeneti levéltárrá változtatta és változtatja még most is, valamint a megszűnt szervezetek régi irattárai. A gazdasági átalakulás fontos része a demokratikus társadalom megteremtésének. A privatizáció és a reprivatizáció (nálunk a kisprivatizáció már megvalósult, vagy folyamatban van, míg a nagyprivatizáció éppen hogy csak elkezdődött) fontos részei ennek. Ugyanakkor levéltárosi szempontból a vonatkozó jogi változások nem elegendőek és a máig hatályban lévő levéltári törvény érvényét veszíti. A privatizálásra vonatkozó jogi normákból hiányzik a privatizált vállalatok irattárainak és levéltárainak kezelésére vonatkozó pontos definíció. (A részvénytársaságok a levéltárakba szállítják az irataikat, de nem tudni, hogy mely részvénytársaságok ezek.) Az új levéltári törvény tervezetének paragrafusai — a cseh és a szlovák kormányzat már megtárgyalta, és parlamenti vitára előkészítette — bár nem komplex módon, de kitérnek a privatizált vállalatok iratainak és levéltárainak kezelésére. A levéltári törvénytervezet pontosan kimondja, hogy „az állami szervek, a helyhatóságok, valamint más jogi és fizikai személyek, akik vállalkozói tevékenységet folytatnak, kötelesek biztosítani a saját, illetve az elődeik tevékenységéből származó írott dokumentumok szakszerű kezelését (beleértve a kapott iratokat is). Figyelembe véve a Csehszlovákiában napirenden lévő kérdéseket, a privatizáció nem jelent különleges gondot a levéltáraknak, mert az 1948-as államosítás előtti vállalati iratok mind állami levéltárakba kerültek, fel lettek dolgozva, és néhány kivételtől eltekintve az eredeti tulajdonosok nem kérik vissza azokat. Csak a cégük eltűnésére vonatkozó jogi iratok és a pénzügyi helyzetüket taglaló ügyiratok iránt érdeklődnek. A vállalatok privatizációja felveti az irattári és a levéltári anyag utólagos kezelésének problémáját. A levéltári iratok esetében két lehetőség van: a) az eredeti cég kezeli, vagy b) az illetékes állami levéltár kezeli. Az irattári anyag esetében a dolog bonyolultabb, az ideális a következő lenne: a) az utódvállalat, azaz a privát cég végzi a kezelést, b) létrehozandó átmeneti levéltárak végeznék, ezek az adott körben a vállalatok összes irattári iratát megkapnák. Lehetőség szerint el kell kerülni, hogy a levéltárak átvegyenek irattári anyagot. A Szlovák LIG az 1991. szept. 3-i'ki, a Szlovák Köztársaság Privatizációs és Nemzeti Vagyonkezelő Minisztériumához írt levelében leszögezte, hogy a privatizált vállalatoknál lévő levéltári iratok a Szlovák Köztársaság egységes fondjának integráns részét alkotják, és mint ilyenek állami védelem alatt állnak. A tervezet kimondja annak a szükségességét is, hogy a még nem kiselejtezett 15