Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Lakos János: Törvény a két országos levéltár összevonásáról és az MDP–MSZMP-iratokról / 3–13. o.

is jelezte. Az összevonás terve ellen azonban az Űj Magyar Központi Levéltár dolgozóinak mintegy fele ez év tavaszán írásban felszólalt. Előterjesztést tenni így csak a kérdés ismételt megvizsgálása után lehetett. A döntés további halogatása viszont kifejezetten káros lenne. A két intézmény szervezeti elkülönülése ugyanis körülményessé teszi, megnehezíti a levéltárügyre nehezedő — Pető Iván által is részletezett — gyakorlati problémák kezelését. Az MDP—MSZMP iratok jogállásának rendezése sem halasztiható a végtelenségig. Ez év tavasza óta több kísérletet tettünk arra, hogy az MDP—MSZMP iratok állami levéltári kezelésének ügye tárgyalásos úton rendeződjék. Az MSZP Politikatörténeti Intézete azonban mereven ragaszkodott ezen iratok kizárólagos tulajdonjogához, s ezzel nyilvánvalóvá vált: az iratokhoz fűződő közérdeket törvénnyel kell biztosítani. Ennek halogatása az Alkotmány előírásaival ellentétes állapot konzerválását jelentené. Az Alkotmány 3. § (3) bekezdésben foglaltak ugyanis kimondják, hogy: „A pártok közvetlenül közhatalmat nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet..." Törvényjavaslatunkat az idézett rendelkezés egyenes folyományának tekintem. Megismételve azt, ami az expozéban is elhangzott: alkotmányos rendünkben nem engedhető meg, hogy egy politikai párt olyan irategyüttest birtokoljon, amely a közhatalom közvetlen gyakorlása során keletkezett, s ezért rendeltetésszerű helye állami levéltárban van. Gál Zoltán a vitában egyébként nem kevesebbet állított, mint, idézem: »A hatályos levéltári törvény szerint az a társadalmi szerv vagy magánszemély, amely vagy aki levéltári anyag birtokában van, az a levéltári anyag megszerzésének jogcímétől függetlenül annak tulajdonosa.^ Nem tudom, milyen törvényszöveget olvasott T. Képviselőtársam, de ilyen rendelkezések sem a korábbi levéltári törvényekben, sem pedig a hatályos 1969. évi 27. tvr.-ben nem találhatók, sőt sehol a világon nincsen ilyen szabály. A harmadik helyen megjelölt kérdést — mint aggályt — Gál Zoltán, Sasvári Szilárd és mások is megfogalmazták, mondván: az MDP—MSZMP iratok birtokában majd azt csinálhat a Kormány, illetve a kultuszminiszter, amit csak akar. Szabad György elnök úrnak a vitában elhangzott reflexióira hivatkozom ezzel kapcsolatban, s mindenki szíves figyelmébe ajánlom a következőket. A miniszter gondoskodását az iratok kezeléséről és kutathatóságáról jogszabályok határozzák meg, s ezeket a miniszternek alkalmaznia is kell. Vagyis az MDP— MSZMP iratok általános levéltárak őrizetébe kerülnek, használatúkat és kutathatóságukat a hatályos jogszabályok rendezik. Ezek alapján a személyiségi jogok megfelelő védelme biztosítható. Megítélésem szerint jobban, mintha továbbra is magánlevéltárban, gyakorlatilag pártalkalmazottak kezelésében maradnának e dokumentumok. A hatályos jogszabályok által megteremthető jogbiztonságban való kételkedés határozta meg a módosító indítványokat és a részletes vitát is. A javasolt megoldások lényege az MDP—MSZMP iratok valamiféle különleges kezelése. A közhatalmi működés során létrejött MDP—MSZMP iratok közös kezelésére vonatkozó indítványokat elsősorban nem elvi, hanem gyakorlati okok miatt vagyok kénytelen ellenezni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közös kezelésre vonatkozó mostani javaslatokat a konszenzusra törekvés vezérelte, de attól tartok, hogy a javaslattevők a gyakorlati következményeket nem gondolták végig. Egyezően más, hasonló „cipőben" járó országok gyakorlatával, nem tartok indokoltnak semmilyen kivételes elbánást az állampárti anyagokkal. Ha ezt tennénk, más irategyütteseket, pl.: a Minisztertanács anyagát is e körbe von12