Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

VARGA J. JÁNOS Kísérlet az „Einriehtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására 1689—1723* Az 1687—1688-as pozsonyi országgyűlés eseményeinek csúcspontját, Habsburg József főherceg magyar királlyá koronázását imígy örökítette meg 1687. december 9-én az ismeretlen portugál szemtanú: „A nádor

1 kezébe vette a koronát, az oltár legfelső szintjére lépett és saját nyelvén háromszor megkérdezte a népet,

2 hogy akarják-e ezt a királyt. Mire mindannyian igen hangosan és érthetően felelték: igen."

3 Ezzel az egyakaratú kijelentéssel véget ért a bécsi udvarnak és a magyar nemességnek az országgyűlésen immár csaknem két hónapja zajló vitája, amelynek végeredményeként a rendek elismerték a Habsburg-ház ausztriai és spanyol ágára a fiúági örökösödést, továbbá hozzájárultak az Aranybulla 31. törvénycikkelyének, az un. ellenállási záradéknak az eltörléséhez. Mindez I. Lipót császár és magyar király 1683 óta tartó török elleni sikeres háborújának, Buda visszavívásának és Magyarország jelentős része felszabadításának politikai következménye volt. Ekkor már nem látszott távolinak az idő, amikor helyreállíthatók a Magyar Királyság Mohács előtti országhatárai, szükségszerűen vetődött fel tehát a kérdés: miként alakuljon az ország politikai, társadalmi és gazdasági élete a török kiűzése után? Az akkor már csaknem másfél évszázada tartó török uralom részben megszüntette az egykori magyar közigazgatási intézményeket, ami megmaradt, elavulttá vált. Az állam megváltozott igényeinek, a társadalom szükségleteinek a régi intézmények nem feleltek meg többé, szükségessé vált megújításuk. Országos és birodalmi érdek egyaránt azt követelte, hogy rendezzék Magyarország államgazdasági viszonyait is. Ezek az igények, érdekek és nehézségek adták a közvetlen impulzust az országgyűlés időszakában egy új berendezési tervezet kidolgozásához. A munkálatok közvetlen irányítására, konkrétan a politikai, katonai és kamarai

4 reformok felvázolására — egy bizottság élén — Kollonioh Lipót győri püspök (1686 óta bíboros), a Magyar Kamara egykori elnöke

5 1688. július 29-én kapott királyi utasítást.

6 A tapasztalt kormánytisztviselőkből álló hét tagú testület 80 ülésen alkotta meg több mint 15 hónapi (1688. július 29—1689. november 15.) murikával az „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" („A Magyar Királyság berendezésének műve") című, 500 kéziratoldalnyi reformtervezetet. Az emlékirat a korabeli államigazgatási munkák hagyományos felosztása szerint készült: lustitiarium, Ecclesiasticum, Politicum, Militare, Camerale című fejezetekre

7 tagolva tárgyalja a tervezet készítői szerint az ország előtt álló legsürgősebb tennivalókat. A lustitiarium a szűkebben értelmezett közigazgatás és az igazságszolgáltatás megújításának tervét tartalmazza, a Magyar Kancellária újjászervezésére, a Tripartitum korszerűsítésére, s ezzel együtt a büntetőeljárás, valamint a bün3