Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - MÉRLEG - Novák Mária: Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban I–III. köt. 1719–1950. Bp., 1989–1990. / 92–93. o.

A köteteket bevezető tanulmányok — a kutatás bázisát alkotó közigazgatási szervek fOndjainak bemutatásán túl — viszonylag részletes áttekintést nyújtanak a közigazgatás koronként változó rendszeréről és Szeged város színházi életének fejlődéséről. Az első két kötetet záró Függelék fakszimilében közöl műsorlapokat, meghívókat, hivatalos leveleket és néhány fényképet. (A levéltári kutatásban járatlan olvasó eltűnődhet azon a sziszifuszi munkán, amit a kutatók az eredeti okmányok kisilabizálásával és „átültetésével" végeztek.) Sajnálatos, hogy a harmadik kötet végéről — alig magyarázható okok miatt — elmaradt a Függelék. A feldolgozott iratanyag mennyisége eleve indokolja, hogy a szerkesztők — Blazovich László és Dunainé Bognár Júlia — a tematikus csoportosítást mellőzve kizárólag a regeszták kronologikus sorrendjét tartsák fontosnak. Így a maga történetiségében — ugyanakkor komplex összefüggésében — követhetők nyomon a közigazgatás törekvéseinek tendenciái, a város és a színház gazdasági helyzetének alakulása, illetve a színháznak mint műsorszolgáltató-művészeti intézménynek a működése. A korábban említett kettős szempont érvényesítését különösképpen az okmányok feldolgozási metódusa, leírási módszere teszi lehetővé. A levéltári adatokon túl — keltezés, tárgy megjelölése, proveniencia — a tartalom és a határozat a témától függő részletességgel jelenik meg. így a 648. számú regeszta egyetlen mondat: „A színház tűzeset elleni biztosítása", míg az 1013-as több mint egy oldal terjedelemben közli a városi színház szerződési feltételeit 1910ből. Ez utóbbi reprezentálja ugyanis a város és a színház kapcsolatrendszerének, a közigazgatás és a színház működésének lényegét egy adott időszakban. Néhány mondat a terjedelmes regesztából: „Díjfizetés nélkül átengedik a színházi épület színi célokra szolgáló összes helyiségeit. .. Anyagi kérdésekben a tanács, művészeti ügyekben a színügyi bizottság döntése szükséges... A város eszközli a színházi épület fenntartását és tűzbiztonságát és a belső javításokat .. . Szakképzett főrendezőt kell alkalmazni.. . 10%-ban magyar szerző eredeti műveit kell előadni. 21 tagú zenekart kell tartani, nagyobb előadásoknál 26 taggal, 16—16 tagú női és férfi énekkart kell szervezni. Szakértő festő, díszmester, zsinórmester, egyéb szolgaszemélyzet alkalmazása ..." Az iratkivonatokban — természetesen indirekt módon — megjelennek nemzeti történelmünk konkrét eseményei, háttérben pedig személyes sorsok elevenednek meg. 1848 júniusában Havi Mihály dalszínház-társulati igazgató játékengedélyt kér a tanácstól azért, hogy a Szegeden állomásozó hadsereget szórakoztathassák. Feltűnő, hogy ezzel a dátummal megszakad a regeszták folyamatossága, s két évvel később születik újabb irat, mely jelzi, hogy a közigazgatás rendje lassan visszatér a régi kerékvágásba. A következő dokumentumok jószerivel tiltásokról, ellenőrzésekről szólnak. 1852 szeptemberében a városi főkapitány részletes jelentést ír a megyefőnöknek a színigazgató forradalom alatti magatartásáról. A polgármesternek negyedévenként kell jelentést tennie a színházról és a színészekről. 1852-ben adnak ki először az egész ország területére szóló játékengedélyt egy német színtársulat számára. A polgármester jelentéséből kiderül, hogy a német társulat mellett ugyan egy magyar társaság is van a városban, de annak igazgatóját és néhány tagját „illetlen beszéd miatt" börtönbe zárták. A lassú konszolidáció eredményeképp végül az előbbi „rebellis" társulat vert gyökeret a városban, s a német színészek eltávoztak. A Csongrád Megyei Levéltár szépen sorjázó tanulmánykötetei mellett, a levéltári szakmunka eredményeképpen repertóriumokat, regesztákat is megjelentet. A mintaszerűen feldolgozott színháztörténeti forrásgyűjtemény — remélhetőleg — elő fogja segíteni Szeged színházi monográfiájának a megszületését. Nóvák Mária 93