Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A La Gazette des Archives c. folyóirat 1988-as évfolyama / 79–83. o.

A La Gazette des Archives című folyóirat 1988 as évfolyama 1988 a XI. nemzetközi levéltári kongresszus éve volt, amit Párizsban rendeztek meg, s melynek témája az „új levéltárak" (azaz nem hagyományos iratok) volt. Ennek a nagy nemzetközi találkozónak a tiszteletére a Gazette témában illeszkedő különszámot jelentetett meg, de az évfolyam többi számában is feltűnően sok az új levéltári anyaggal foglalkozó cikk. A nyugati levéltárak a levéltári anyag fogalmát sokkal rugalmasabban kezelik, mint mi, Kelet-Európában. Teljesen megszokott dolog, hogy egy adott területre vagy témára vonatkozóan (ami természetesen kapcsolódik a profiljukhoz) „mindent" gyűjtenek, fényképektől kezdve magnószalagokon keresztül újságkivágásokig. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy pl. a rádió hanganyaga ugyanolyan fontos része a kulturális örökségnek, mint a hagyományos iratok, hiszen közhelynek számít, hogy az utóbbi évtizedekben robbanásszerűen megnövekedett az audio-vizuális kultúra jelentősége, és produktumait meg kell őrizni az utókornak. Ez az óriási mennyiségben keletkező archív anyag azonban többé-kevésbé gazdátlan, pontosabban még nem alakult ki az a hallgatólagos társadalmi konszenzus, -ami eldöntené, hogy ezeket melyik hagyományos (könyvtárak, levéltárak, múzeumok) vagy nem hagyományos gyűjteménytípus gondozza. A nyugati levéltárak, köztük természetesen a franciák is, mindenesetre válaszolnak a kor kihívására, és kiterjesztik gyűjtőkörüket. Ez a széles „merítés" persze kihat a szemléletükre is, mert bár a proveniencia továbbra is meghatározó alapelvnek tekintetik, nyilvánvaló, hogy egy fénykép- vagy hangszalaggyűjteményt más metódus szerint kell feldolgozni, mint a regisztratúra jellegű iratokat. Ha egy szerv működése során a hagyományos iratok mellett és ahhoz kapcsolódóan keletkeznek nem tradicionális iratok is (pl. írott jegyzőkönyvek helyett hangfelvételek), akkor nincs gond, ezek minden további nélkül beilleszthetők az adott struktúrába. A tisztán gyűjtemény jeli egű fényképek, szalagok stb. esetében, ahol az egyes egységek („iratok") konkrét tartalma a lényeges, nem pedig a közöttük lévő kapcsolat, viszont értelmetlen lenne a proveniencia-elv szerinti feldolgozás. 1986 végén a Francia Levéltárosok Szövetsége szimpóziumot rendezett „A levéltárak a kommunikációs világban" címmel, és a rendezvény anyagát teljes egészében publikálták a Gazette-ben. Emeljünk ki röviden két előadást az elhangzottakból. J.-N. Jeanneney, a Francia Rádió archívumának munkatársa a levéltáros felelősségét hangsúlyozta a referátumában.

1 Az audio-vizuális anyagok sokkal könnyebben manipulálhatók — akár akaratlanul is —, mint az írott dokumentumok. Szalagok vágásával — ami a selejtezés egyik eszközének tekinthető —, az eredetitől teljesen eltérő mondanivalójú dokumentum kreálható. Másrészt 79