Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A VKM "repülő bizottságának" szemleútja 1945 augusztusában a nyugat-dunántúli könyvtári, levéltári és muzeális értékek háborús kárának felmérésére és védelmének megszervezésére / 59–71. o.

zottság dologi kiadásaira 30 ezer, személyi kiadásokra 10 ezer pengőt utaltatott ki — utólagos elszámolási kötelezettség mellett.

6 A bizottság tagjai: Kapossy János országos főlevéltárnok (Országos Levéltár), Kozocsa Sándor könyvtárnok (Országos Széchényi Könyvtár) és Voit Pál múzeumi őr (Országos Magyar Történeti Múzeum Iparművészeti Tár) a VKM-től megbízólevelet és nyílt parancsot kaptak, és ugyancsak a VKM értesítette kiküldetésükről az érintett vármegyék alispánjait is, és felkérte őket, hogy a kiküldötteket munkájuk végzésében a legmesszebbmenőén támogassák.

7 A bizottság augusztus 2-án a reggeli órákban indult el Budapestről, de a gépkocsi számos üzemhibája és a megrongált közlekedési hálózat miatt csak napnyugta után érkezett meg Szombathelyre. Vas vármegye levéltárát részben eredeti helyén, részben a bakófai Erdődy kastélyban találták. Sohneider Miklós főlevéltárnok még 1944 tavaszán — az angolszász bombázások elől — menekítette ide a legrégebbi és a legértékesebbnek ítélt iratokat (középkori okleveleket, nemességi iratokat, összeírásokat, polgári pereket, tanácsülési jegyzőkönyveket és családi letéteket), sőt ezek egy részét, 1945 tavaszán nyugatra távozván, ismeretlen helyre magával vitte. A főlevéltárnok áprilisban Velemben meghalt. Ezért Kapossy János egyik legsürgősebb feladatnak a főlevéltárnoki állásra való pályázat kiírását tartotta, egyúttal arra is felkérvén Kovács József alispánt, hogy az állás betöltéséig az egyik aljegyzőt bízza meg a levéltár gondozásával. A vármegyei levéltár helyiségeiben megejtett helyszíni szemle során — amely a vármegyeházban székelő orosz városparancsnoknál, Angariev őrnagynál csak hosszas tárgyalás és rábeszélés után volt elérhető — a bizottság úgy találta, hogy a levéltár túlnyomó része eredeti rendben maradt meg az állványokon. A levéltári épület egyik sarkán bombatalálatot kapott, a sürgős befalazásra az alispán ígéretet tett. A raktár néhány elülső részén és a hivatali helyiségekben az irat- és könyvanyag bútorokkal és berendezési tárgyakkal feldúlva és szétszórva vastag rétegben hevert a padlón. A bizottság itt az utolsó órákban érkezett, minthogy az orosz parancsnokság az alispánt ismételten felszólította a levéltári helyiségek teljes kiürítésére, ellenkező esetben az udvarra leendő kiszórással és felgyújtással fenyegetőzvén. Ismételt tárgyalás során sikerült olyan modus vivendit találni, hogy az alispán elrendelte az épületben lakó vármegyei altiszt kitelepítését, az orosz parancsnokság pedig eltekintett az épület igénybevételétől, amelyet a bizottság a Magyar Nemzeti Múzeum feliratos védőtábláival zár alá vett. A bakófai Erdődy kastély a bizottság érkezésekor lakatlan volt, de a gondnok tájékoztatása szerint az orosz parancsnokság néhány órával előbb az épületet odatelepítendő ukrán polgári menekültek számára foglalta le. A kastélyban a kiszállításkor három helyiségben helyeztek el levéltári anyagot. Ezek közül az egyiket a korábban ideszállásolt orosz katonaság erőteljesen szétdúlta, az iratokat az ablakon át az udvarra hányta, ahonnan azután a falusi lakosság hordta szét. Az orosz katonák az oklevelek függő pecsétjeit leszaggatva, azokat mint valami kitüntetést a nyakukba akasztva hordták. Egy másik kisebb helyiséget a bizottság feltörve talált, s az iratok egy része, talán egyhatoda, ismét szétdúlva, felfeszített ládákkal és összetört bútordarabokkal keveredve hevert a padlón. A bizottság a gondnokot a kiürített helyiségbe költöztette, s a helyiségeket a Magyar Nemzeti Múzeum védőtábláival látta el, de egyúttal felkérte az alispánt arra, hogy a levéltári helyiségek rendbehozása után haladéktalanul tegyen intézkedést az anyag visszaszállítására. A szombathelyi városi levéltár névleges kezelője Biró Ernő városi aljegyző, tényleges gondozója Galántai József városi altiszt volt. A levéltárat a bizottság az ún. Dimicante palota első emeletén teljesen szétdúlt állapotban találta. Főként a fiókos szekrényekben tárolt régi és értékesebb iratokat szórták ki, érintetlenül csupán a legbelső helyiségek néhány áll60