Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1989 és 1990-es évfolyamai / 76–79. o.

A Szovjetszkije Arhivi 1989 és 1990-es évfolyamai Érdeklődéssel vehetjük kézbe a szovjet levéltári folyóirat legutolsó 2 évfolya­mát, hiszen bennük egyre gyakrabban találkozhatunk olyan megnyilatkozások­kal, amelyek eddig szokatlanok voltak ebben a folyóiratban. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi időben gyökeres változáson ment át a szov­jet levéltárosok lapjának szelleme és hangvétele, de az elmozdulás határozot­tan érezhető, hiszen újabban a szerkesztőség megjelentet a levéltári peresztroj­kát, glasznosztyot komolyan akaró, de a hivatalostól eltérő véleményt tükröző nézeteket is. A Szovjetszkije Arhivi egyébként több számának hátoldalán kö­zöl olyan hirdetést, amelyben arra tesz ígéretet, hogy a továbbiakban igyek­szik előmozdítani a különböző vélemények, nézetek ütköztetését. 1991-től nö­velték a folyóirat oldalszámát abból a célból is, hogy minél több — korábban titkos — dokumentumot publikálhassanak. A megújuló szellem bizonyítéka az az új rovat, amelyben neves szakem­bereket kérdeznek meg a közvéleményt leginkább izgató „kényes" kérdések­ről, mint pl. a korlátozottan hozzáférhető dokumentumok problémája. A kor­látozottan vagy egyáltalán nem kutatható iratokat — az óriási társadalmi nyo­másnak engedve — egyre több levéltár teszi hozzáférhetővé a kutatók számára. A Központi Pártlevéltár Buharin, Kamenyev, Radek, Zinovjev és más párt­vezetők anyagainak kutatását tette lehetővé (1990/4. sz.). Biztosan örömmel vet­ték a kutatók a Külügyminisztérium hasonló szándékát is. örömükbe azonban üröm vegyülhetett, amikor megtudták (1990/6. sz.), hogy a Külügyminisztérium és a KGB által közösen kijelölt anyagokat még a külügyi szolgálat veteránjai­ból alakított bizottságok fogják előbb alaposan átvizsgálni abból a célból, ne­hogy államérdeket tartalmazó, személyiségi jogokat sértő dokumentumok ke­rüljenek illetéktelen kezekbe. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, vajon meny­nyi időt vesz majd igénybe ezeknek az anyagoknak az ellenőrzése, illetve ho­gyan fogják értelmezni a bizottságok azt a jelszót, hogy „Ne árts" (vagyis kül­földi barátoknak, szövetségeseknek, nemzeti érdekeiknek, a szovjet emberek érdekeinek) és mennyire szűkítik le a kutatható iratok körét. A cikk azt is érzékelteti, hogy természetesen nem akárki juthat hozzá majd ezekhez az anya­gokhoz, hanem az, „aki munkájával bizonyította, hogy tud dolgozni és tudja értékelni ezeket az eredeti forrásokat". A kutatók számát az említetteken kí­vül az is korlátozni fogja, hogy a kutatóteremben mindössze 7 férőhely van ... Fontos esemény volt a szovjet levéltárosok életében egyesületük megala­kulása 1990. nov. 14—15-én (1991/1. sz.). Az alakuló kongresszuson M. V. Szte­gancev, az előkészítő bizottság elnöke beszélt az egyesület céljairól és felada­tairól, majd az előkészítő bizottság egyik tagja, A. D. Sztyepanszkij ismertette a szervezeti szabályzat tervezetét, amelyet a kongresszus kis vita után elfoga­76

Next

/
Oldalképek
Tartalom