Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1989 és 1990-es évfolyamai / 76–79. o.
A Szovjetszkije Arhivi 1989 és 1990-es évfolyamai Érdeklődéssel vehetjük kézbe a szovjet levéltári folyóirat legutolsó 2 évfolyamát, hiszen bennük egyre gyakrabban találkozhatunk olyan megnyilatkozásokkal, amelyek eddig szokatlanok voltak ebben a folyóiratban. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi időben gyökeres változáson ment át a szovjet levéltárosok lapjának szelleme és hangvétele, de az elmozdulás határozottan érezhető, hiszen újabban a szerkesztőség megjelentet a levéltári peresztrojkát, glasznosztyot komolyan akaró, de a hivatalostól eltérő véleményt tükröző nézeteket is. A Szovjetszkije Arhivi egyébként több számának hátoldalán közöl olyan hirdetést, amelyben arra tesz ígéretet, hogy a továbbiakban igyekszik előmozdítani a különböző vélemények, nézetek ütköztetését. 1991-től növelték a folyóirat oldalszámát abból a célból is, hogy minél több — korábban titkos — dokumentumot publikálhassanak. A megújuló szellem bizonyítéka az az új rovat, amelyben neves szakembereket kérdeznek meg a közvéleményt leginkább izgató „kényes" kérdésekről, mint pl. a korlátozottan hozzáférhető dokumentumok problémája. A korlátozottan vagy egyáltalán nem kutatható iratokat — az óriási társadalmi nyomásnak engedve — egyre több levéltár teszi hozzáférhetővé a kutatók számára. A Központi Pártlevéltár Buharin, Kamenyev, Radek, Zinovjev és más pártvezetők anyagainak kutatását tette lehetővé (1990/4. sz.). Biztosan örömmel vették a kutatók a Külügyminisztérium hasonló szándékát is. örömükbe azonban üröm vegyülhetett, amikor megtudták (1990/6. sz.), hogy a Külügyminisztérium és a KGB által közösen kijelölt anyagokat még a külügyi szolgálat veteránjaiból alakított bizottságok fogják előbb alaposan átvizsgálni abból a célból, nehogy államérdeket tartalmazó, személyiségi jogokat sértő dokumentumok kerüljenek illetéktelen kezekbe. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, vajon menynyi időt vesz majd igénybe ezeknek az anyagoknak az ellenőrzése, illetve hogyan fogják értelmezni a bizottságok azt a jelszót, hogy „Ne árts" (vagyis külföldi barátoknak, szövetségeseknek, nemzeti érdekeiknek, a szovjet emberek érdekeinek) és mennyire szűkítik le a kutatható iratok körét. A cikk azt is érzékelteti, hogy természetesen nem akárki juthat hozzá majd ezekhez az anyagokhoz, hanem az, „aki munkájával bizonyította, hogy tud dolgozni és tudja értékelni ezeket az eredeti forrásokat". A kutatók számát az említetteken kívül az is korlátozni fogja, hogy a kutatóteremben mindössze 7 férőhely van ... Fontos esemény volt a szovjet levéltárosok életében egyesületük megalakulása 1990. nov. 14—15-én (1991/1. sz.). Az alakuló kongresszuson M. V. Sztegancev, az előkészítő bizottság elnöke beszélt az egyesület céljairól és feladatairól, majd az előkészítő bizottság egyik tagja, A. D. Sztyepanszkij ismertette a szervezeti szabályzat tervezetét, amelyet a kongresszus kis vita után elfoga76