Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Dominkovits Péter: Hivatalviselő nemesek, hivatali pályák Győr vármegye tisztikarában, 1816–1848 / 3–18. o.

DOMINKOVITS PÉTER Hivatalvezető nemesek, hivatali pályák Győr vármegye tisztikarában 1816-1848 A középfokú törvényhatóság közigazgatását, jogszolgáltatását, gyakran politikai képviseletét is ellátó, az országos szinten megjelenő helyi politikai állásfoglalásokat sok esetben dominánsan alakító megyei tisztikar szociológiai Öszszetételének a vizsgálata, szerepének, mozgástereinek megállapítása csak komplex kutatásokkal érhető el.

1 Dolgozatunk, melyben a napóleoni háborúkat követő első tisztújítástól, 1816 áprilisától az utolsó rendi országgyűlés bezárásáig, 1848 áprilisáig terjedő időszak megyei tisztikarát vizsgáljuk, csak egy kis szeletét adhatja e problémakörnek.

2 Adatgyűjtésünkbe felvettük a Palugyai Imre által „tisztikari tisztségviselőkként" jelzett összes hivatalviselőt, s ezt kiegészítettük a „szegődtetettek" közül a biztosi hivatalokat viselőkkel.

3 Győr megye hivatali rendszerének intézménytörténeti ismertetése a terjedelmi kereteket szétfeszítené, az alapvető információkat a mellékelt archontológiai táblák adják meg. A késő feudális Győr megyéről mégis szükséges egy-két szót ejteni. A három járásra tagolódó Győr területét tekintve a reformkori Magyarország 42. megyéje. Jellemzője a sűrű településhálózat, nagy népsűrűség. A Fényes által 93 895 főben megadott lakosság 11,6%-a nemes volt. A 4,8%-os országos arányt jóval felülmúló érték szélsőséges differenciálódást takar. Győr városát és allodiumait nem számítva a legmérsékeltebb becslés szerint is 1800ban e nemesség 33,6%-a curialista, 52%-a armalista volt. A középbirtokos, birtokos nemesség rétege szűk, ingatlanaik nagysága messze a Tolna, Somogy vagy Fejér megyei bene possessionatus, possessionatus birtokok alatt maradt. A megye birtokviszonyait az egyházi uradalmak dominanciája jellemezte (szentmártoni bencés főapátság, győri káptalan, győri püspökség etc). A legnagyobb egyházi birtokokkal „vetekedő" világi birtokos a Viczay-Héderváry család volt de az Esterházyak tata-gesztesi, illetve a délről átnyúló pápa-ugodi uradalmai mellett az Amadé, Lamberg, Illésházy birtokok is jelentősebbek voltak.

4 Az 1743-ban szabadalmas káptalani mezővárosból szabad királyi várossá emelt Győr nemcsak a megyei és egyházi igazgatás központja, hanem tankerületi, oktatási centrum is. A város fokozatosan kapcsolódott be a dunai városok középeurópai méretű állat- és terménykereskedelmébe, és a gőzhajózás térhódításával szerepe Komárom és Mosón rovására nőtt. Piackörzete szinte az egész megyére kiterjedt.

5 A megye élén 1826. szept. 28-án, 74 évesen, Bécsben bekövetkezett haláláig gr. Zichy Károly állt, de főispáni tiszte csak névleges volt, országos feladatai, öregsége miatt már 1809. febr. 22-től fia, gr. Zichy Ferraris Ferenc adminisztrátorként teljes jogkörrel helyettesítette. Az 1827. szept. 27-én a főispáni székbe is beiktatott gr. Zichy Ferraris 1839 őszén, 63 éves korában váratlanul elhunyt. 1817—1821 között Deák Ferenc a győri jogakadémián tanult, a 3