Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Petrikné Vámos Ida: Irattárosképzés az Új Magyar Központi Levéltárban / 45–52. o.
azonban nem nyújtott semmilyen képesítést, s végül — talán az utóbbi következtében — a jelentkezők alacsony iskolai végzettsége, mely az egyéb nehézségek mellett tovább nehezítette a megfelelő színvonalú képzést. 3 Tankönyvként 1990-ben jelentette meg az ÜMKL az Irattári ismeretek 1—2. című tanfolyami jegyzetet á Levéltári Módszertani Füzetek 10. számaként. A tankönyvkészítéssel szinte párhuzamosan kezdte meg a módszertani osztály egy újabb tanfolyam szervezését, s az előzetes felmérések szerint 50—60 fő részvételére számíthattunk, ezért felvetődött az a lehetőség is, hogy 1991ben két tanfolyamot indítunk. A tanfolyam indításáról szóló értesítések kiküldése után jelent meg a Magyar Közlöny 1990. évi 129. számában A művelődési ágazati szakmunkásképzés és munkaköri szakképzésről szóló 17fl990. (XII. 20.) MKM. számú rendelet, amely a tanfolyami 'képzésben az eddigi gyakorlattól eltérő, teljesen új helyzetet teremtett, ugyanis „szakmásította" az iratkezelő és az irattáros munkát, ami a tanfolyam szervezésében számos új feladatot rótt ránk. így a tanfolyam beindítását rövid időre fel kellett függeszteni. Az új jogi szabályozásban lényeges változás — többek között — az, hogy egységes irányítás alá vonta az eddig helyi kezdeményezésekkel, különböző óraszámban és színvonalon szervezett iratkezelő és irattáros tanfolyamokat oly módon, hogy maga a jogszabály határozta meg a vizsgabizottságot működtető szervet, s erre a szervre ruházta a központi oktatási program és a vizsgakövetelmények összeállítását, megteremtve ezzel egy egységes szemléletű, megközelítőleg azonos követelményszintű képzés feltételeit. Ez a szerv az iratkezelő és irattáros tanfolyam tekintetében az Űj Magyar Központi Levéltár. Fontos változást jelent az is, hogy a rendelet hatálybalépése után szervezett, s a központi oktatási program szerint lebonyolított tanfolyamon sikeres vizsgát tett hallgatók — mint korábban említettem — már „iratkezelő és irattáros" képesítést kapnak. Jelentkezési feltételként az új szabályozás egyértelműen előírja a középiskola IV. évfolyamának elvégzését, kizárva ezzel az ettől alacsonyabb iskolai végzettségű jelentkezőknél eddig kényszerűségből alkalmazott mentesítéseket. Összegezésül megállapítható, hogy a 17/1990-es MKM. rendelet — kisebb hiányosságai mellett — megfelelő feltételeket teremt a képzés — korábban említett — problémáinak megoldásához. A rendelet megjelenését követően az ŰMKL-nek a legfontosabb feladata a központi oktatási program összeállítása volt, melynek tervezete 1991 február elejére készült el. A program összeállításánál különös gondot kellett fordítani a tanfolyam időtartamának, az átadandó ismeretek körének meghatározására és az ismeretátadás módjára. A tanfolyam időtartamának meghatározásánál azt kellett mérlegelni, hogy mennyi az az optimális idő, mely alatt a hallgatókat kellőképpen fel lehet készíteni a vizsgára; ugyanis túl rövid kurzus komolytalanná teheti a végeredményt és nem érhető el az a rendeletalkotói szándék, hogy az iratkezelő- és irattáros szakma presztízse növekedjen. A túl hosszú tanfolyami oktatás viszont nem biztos, hogy a szakismeretek elmélyítését segítené, a témához lazán kapcsolódó ismeretek elsajátításával esetleg az oktatás eredeti célja elsikkadna. Az átadandó ismeretek körének meghatározásánál természetesen legfontosabb magának az iratkezelés és irattározás egyes mozzanatainak alapos megismerésére felkészíteni a hallgatóságot, de ezeken túlmenően szükséges olyan ismeretek átadása is, amelyek segítik a résztvevőket a mai és a közelmúlt állami és gazdasági szerveinek rendszerében való eligazodásban, mivel a képesítésük lehetővé teszi bármilyen típusú iratképző szervnél az alkalmazásukat, 46
