Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Benczéné Nagy Eszter: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának rövid története / 32–44. o.

lett volna, de valójában ilyen formában csak mintegy 8 millió koronát érő telkek kerültek a Pénzalapba, melyet a Duna szabályozása során nyertek. A pénzalap növelésére fordíthatók voltak még a 24 milliós kölcsön törlesztési forrásainak a kölcsön törlesztéséig, az évi járadékokra el nem használt feleslegei, melyek összege igen változó volt. Jövedelmi forrásul szolgált még a Tanács számára a városi közmunkaváltság, valamint a terjedékek eladásából származó bevételek. (Terjedek — a telkek, utcák és terek szabályozásánál magántelkekhez csatolandó területek.) Az utóbbi bevételi forrásnál köttettek az un. terjedékegyezmények a főváros és a Közmunkatanács között, melyeknek talán nem is csupán a pénzügyi jelentősége volt érdekes, hanem a körülötte zajló csatározások a főváros és a Tanács között. Az első terjedek egyezmény szerint ugyanis a fővárosnak saját kisajátítási alapja egyharmadát a Fővárosi Pénzalap rendelkezésére kellett bocsátani. A térj edékegyezmények körüli huzavona azért folyt, hogy a főváros mind kevesebb pénzt engedjen át a Tanácsnak, oldja meg feladatát pénzügyileg lehetőleg egyedül. A terjedékegyezmények 1901-ben meg is szűntek, ugyanis ekkor a főváros a terjedékek kártalanításának ügyét — a Tanács ellenében — saját hatáskörébe vonta. Majd 1908-tól a főváros kérésére — mivel az egyezmény szünetében a térj edékkártalanítás mérlege a fővárosban hiányt mutatott — ismételten életbe léptették a terjedékegyezmények rendszerét, egészen 1939-ig, amikor is a székesfőváros törvényhatósága és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa között a térj edékegyezményt új alapokra fektető megállapodás jött létre, amely a két hatóság között fennálló vitás vagyonjogi kérdéseket is rendezte; szilárd alapokat teremtve a további közös városfejlesztési és városrendezési munkásságnak. * # # A Fővárosi Közmunkatanács több évtizedes munkásságának jelen terjedelmi keretek között csak a vázlatosnál is szűkebb kivonatolására volt lehetőség, igyekezve kidomborítani a fővárosi önkormányzat és a Tanács együttműködését, de ugyanakkor egy szót sem ejtve az 1940 és 1948 közötti időről, amikor a romeltakarítás, az újjáépítési munkálatok folytak a Tanács fennhatósága alatt, egészen 1948. február 21-éig. A Tanács ma is élő utolsó elnöke. Fischer József írta egyik cikkében a következőket: „1948. február 21-én jegyeztem föl: Reggel Vas Zoltán miniszter a Gazdasági Főtanács főtitkára távbeszélőn közölte: a Közmunkatanácsot 24 órán belül megszüntetem." A Fővárosi Közmunkatanács utolsó székházán —• az induló Madách „sugárút'' fölött — volt látható a Tanács jelképe: az országcímerben Budapest címere FKT monogrammal. A jelképet a „gondos" utókor leverte, talán azért, hogy ne emlékeztessen a megszűnt Közmunkatanácsra. A magam részéről Ráday Mihállyal értek egyet, talán még megérjük, hogy a Közmunkatanács régi székházára valaki vagy valakik újrafaragják és felteszik a Fővárosi Közmunkák Tanácsa jelképét. A tanulmány megírásában felhasznált források és irodalom jegyzéke Budapest Főváros Levéltára, XIV. 31. Harrer Ferenc irathagyatéka Budapest Főváros Levéltára, II. 1. a) Fővárosi Közmunkák Tanácsa tanácsülési és szakbizottsági jegyzőkönyvek, működési jelentések 1870—1948 Budapest Főváros Levéltára, II. 1. b) Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöki iratai 1870—1918 Budapest Főváros Levéltára, II. 1. c) Fővárosi Közmunkák Tanácsa, általános ügyviteli iratok 1870—1944 43