Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Benczéné Nagy Eszter: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának rövid története / 32–44. o.

is, és a feladat minél teljesebb megoldásában kormánynak, önkormányzatnak, társadalomnak össze kell fognia. A Közmunkatanács hatalmas lendülettel kezdett neki a munkának. Hogy miként is fogta fel hivatását és munkáját, az az 1870—71. évi jelentéséből kitűnik : „... hogy az ország fővárosa — Budapest — amely folyton szaporodó népességnek örvend, mely az ipar és kereskedelem terén naponként új vívmányokat mutat fel és az egész nemzet értelmi és szellemi életének máris középpontja, valóban nagyvárossá fejlődhessék, oly várossá, amelyben kézmíves, iparos és kereskedő éppúgy, mint a főúr és tőkepénzes, amaz a biztosított munka és kereset, emez a nyújtandó fény és külcsín folytán letelepedni ingert érezzenek, — oly várossá, mely a 15 millió lakossal bíró magyar állam tekintélyéhez és befolyásához méltó helyet foglaljon el a művelt nyugat fővárosai sorában. Egy ilyen értelemben vett nagy főváros külkellékei: a) Kedvező közegészségügyi viszonyok s ezekkel kapcsolatban helyes csatornázási rendszer, tisztán tartás, terek és széles utcák, hogy lehetőleg minden lakás világossággal és levegővel bírjon. b) Kényelmes és biztos közlekedés, ezzel kapcsolatban helyes és biztos kövezési rendszer, utak és utcák jó karban tartása. c) Célszerű beosztás, hogy a külön foglalkozásúak egymást ne zavarják, hogy a kereskedés egyes főtelepei, rakpart, vámház, vasúti indóházak egymással biztos közlekedést nyerjenek, s hogy az egyes várostömbök fejlődése irányt nyerjen, mely elejét vegye éppúgy a túlsűrű tömörülésnek, mint a városi jelleggel meg nem férő szórványnak. d) Díszes középületek elhelyezése, hogy azok egyrészt az illető társadalmi körök és osztályok által, melynek leginkább szolgálni rendelvék, legkönnyebben elérethessenek s másrészt a város külalakjának szépségét hatványozzák. e) Mulatóhelyek előállítása, nyári idényre szabad, tág befásított területek a test és lélek üdülésére, téli idényre színházak, koncerttermek stb. a nemesebb élvezetek eszközlésére ..." A Közmunkatanács már 1871 március havában kiírta a pályázatot Budapest általános szabályozási tervére, mivel ez alapokmányában is meghatározott feladata volt. A bírálóbizottságban részt vett többek között Steindl Imre, Reitter Ferenc, báró Podmaniczky Frigyes, Házmán Ferenc, valamint két külföldi szakértő is. Az első díjat „Veritás" jeligével Lechner Lajos, a közmunka és közlekedési minisztérium főmérnöke, a másodikat Feiszl Frigyes „Metropolis" jeligével, míg a harmadik díjat ,,Ich dien" jeligével S. Klein és Fraser Sándor londoni mérnök nyerték el. Kivitelezésre sajnos egyik pályamű sem került, a Tanács, a rendelkezésre álló anyagok felhasználásával, saját műszaki osztályát és bizottságát bízta meg, s az így kidolgozott terv alapján kezdődött meg Budapest újjáépítése. Ez a terv azonban csak részleges rendezési terv volt, mert csak a pesti városrészről készült, mely területre alapvetővé is vált (1872). A pesti városrész rendezési terve — a teljesség igénye nélkül — a következő főbb rendelkezéseket tartalmazta: a Kossuth Lajos utcának nyolc Ölre (egy öl = 1,89 m) való kiszélesítését, a Petőfi Sándor utcának a Bécsi utcáig leendő folytatását, az Újépület telektömbjének szabályozását, a Vámház tér szabályozását, a Szentkirályi és a Baross utcának, valamint az Üllői út belső szakaszának kiszélesítését, a Nagykörúton kívül eső terület rendezését, a Városliget rendezését és kiegészítését, különös tekintettel az Andrássy útra és ennek a Városligetben való folytatására; a vasutak és környékük rendezését, új parkok létesítését, a meglévők kiegészítését. A pesti rendezési tervet követte 1876-ban a budai belső városrész, majd 36 \