Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban / 3–19. o.

A magyar királyi jogra IV. Béla 1252-ben már abban az értelemben hivat­kozik, hogy „örökösök nélkül elhalt" királyi serviensek földjeit, „amelyek királyi jogon háramlottak ránk, (ad nos iure regio devolutas) ... Péter ispánnak adományoztuk". 7 A királyi jog ilyen fogalmának ismeretében határozott értelme van III. András koronázási esküjének és több fontos törvénycikkének. A szemtanú Horneoki Ottokár német nyelvű feljegyzése szerint koroná­zásakor András arra is megesküdött, „hogy mindig gyarapítja a magyar jogot (daz er zaller zeit ungrischez reht merte)" és „hogy ami a Boldogságos Szűz birtoka, vagyis Magyarországból ami idegen kézre, német fejedelmekhez ke­rült, visszaszerzi és visszaállítja régi jogába (daz unser frouwen eigen, daz ist Ungerlant, waer ze fremder hant an Tiutsche fursten komén, daz den daz wurd benőmen und bracht ez en sin rehte stat)". 8 Ebből egyenesen következik, hogy András az 1291. évi békekötés idézett pontjában azt az ígéretét váltotta be, amelyet koronázási esküjében az ország területi épségének helyreállítására tett. Az 1298. évi törvény 21. cikke ugyan­ebben a szellemben írta elő: „Ha az ország valamelyik részét bármelyik ki­rály akármilyen jogon vagy címen elidegenítette, a király úr tartozik azt a királyi jogra visszaszerezni, hogy Magyarország mint valamely egész jog, ré­szeinek sértetlenségét élvezhesse ... (Et si aliqua pars regni quocunque titulo vei colore per quemcunque regum alienata extitisset, teneatur revocare et idem Dominus Rex ad jus regium, ut regnum Hungarie quasi quoddam jus totum suarum possit partium integritate gaudere... )". 9 A törvény ama fogalmazá­sának értelmét, hogy Magyarország egész jog (jus totum), a koronázási eskünek a szóhasználata világítja meg. Ebben a „magyar jog" gyarapításáról, és Ma­gyarországnak, mint Szűz Mária tulajdonának, birtokának a régi jogáról van szó. Magyarországot mint Mária Örökségét (hereditas) István királynak az az imádsága említi először, amelyet a szentté avatás (1083) előtt írt nagyobb legendában és a Kálmán király utasítására Hartvik által készített 10 István­életrajzban olvashatunk. Ezt a 11. század végi elemet elevenítették fel III. And­rás korában, s ötvözték a római jog egyik tételével. Ez utóbbi szerint a here­ditas „nem más, mint abban az egész jogban való utódlás, amely az elhunyté volt (Hereditas nihil aliud est, quam successio in universum ius, quod defunc­tus habuerit". Dig. 50, 17, 62). A törvénycikk szerinti ius totum a római jog universum ms-ának a visszhangja, amely Magyarországra, mint Mária örök­ségére volt alkalmazható. Igen érdekes gondolati építmény ez. Benne a királyi jog és Magyarország, mint egész jog, szakrális vonatkozást is kap. A Mária öröksége és tulajdona jelleg kifelé az ország önállóságát hivatott kifejezni, a korabeli pápaság Magyarországra vonatkozó evilági főhatalmi igényével szem­ben. Ez az igény akkor abban a kézzelfogható követelésben fejeződött ki, hogy a pápa IV. László halála után maga akart Magyarországnak királyról gon­doskodni. A pápának ezt az igényét azok a tudós főpapok, akik András koro­názási esküjét szerkesztették, nemcsak Magyarországnak Szent Péter helyett Mária tulajdonaként való bemutatásával hárították él, hanem azzal is, hogy koronázásakor András „a pápának és a papságnak keresztény engedelmessé­get (dem babest und der phafheit kristenlicher gehorsam)" fogadott. 11 Ez az ígéret a pápa mellett a honi papságnak szólt és keresztény engedelmességet tartalmazott, vagyis határozottan a lelki és nem a világi szférára utalt. Belső viszonylatban ez a konstrukció Szűz Mária örökségének és tulaj­donának nyilvánítja az ország királyi jog alá tartozó, egész területét, benne azt is, amelyet a nemesség birtokol! Így azután szentesítést kap a nemesség birtoklása és az egész adományrendszer is, és az egésznek a sértetlenségét fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom