Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - HÍREK - Soós István: Dr. Kenéz Győző (1916–1990) / 103–105. o.

pincéinek egyikében megbújva vészelte át családjával együtt a háború utolsó hónapjait. 1945. március 26-tól Érd-Öfaluban részt vett a helyi 'közigazgatás újjászervezésében. Ezt követően a KALOT Budapesti Központi Számvevőségének vezetője volt. A KALOT feloszlatása utón, 1946. október l-jétől az Újjáépítési Minisztérium kinevezte őt Székesfehérvárra az ottani Közmunkaügyi Hivatal munkatársává. 1948-ban áthelyezését kérte az Építésügyi Minisztériumba. A Budapesti Építési és Közmunkaügyi Igazgatóság, majd az Épületszerelő Ipari Központi üzemigazgatóság osztályvezető-helyetteseként (1949), később pedig az Általános Szerelőipari Vállalat tervosztály-vezetőjeként dolgozott (1953). E munkaterületek ellátása közben szakmailag folyamatosan tanult, képezte magát, mégis szerette volna bölcsészettudományi tanulmányait a budapesti bölcsészkaron folytatni (1939-ben egy rövid ideig Mályusz Elemér hallgatója volt). Többször is megkísérelte, hogy beiratkozzon az egyetemre, de elutasították, s csak 1956 tavaszán, nyolcadszorra sikerült felvételt nyernie az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar—történelem levelező szakára. Az 1956-os forradalom idején vállalatának munkásai a munkástanács titkárává választották. A forradalom leverése után, 1956. december 6-án éjszaka elhurcolták, iratait elkobozták és a Gyorskocsi utcai börtönben tartották fogva. Felesége erélyes tiltakozására szabadult ki december 13-án. Bár munkahelye visszafogadta, állását egy 1956-ban hozott kormányrendeletre hivatkozva megszüntették. Ettől kezdve egészen haláláig egyetlen munkahelye sem vette fel státusába. 1957-től előbb a Szőlészeti Kutató Intézetben dolgozott mint szőlőmunkás, közben alkalmi fordításokkal szerzett mellékjövedelemmel egészítette ki fizetését. Daday András orvostörténésszel együttműködve az Országos Levéltárban 'középkori orvostörténeti kutatásokat folytatott az Orvostörténeti Könyvtár és az MTA részére. Emellett feltárta a Helytartótanácsi Levéltár „Acta Sanitatis" dokumentumainak nagy részét is. 1958. januárjától 1962-ig a Művészetörténeti Dokumentációs Központ számára a Diplomatikai Levéltár, az „Acta Neoregestrata" és az „Acta Cassae Parochorum" anyagából több ezer regesztát készített Magyarország egyházi műemlékeire vonatkozó dokumentumokból. 1959-től munkatársa volt a Veszprém megyei Helytörténeti Lexikon szerkesztőségének és a Néprajzi Múzeumnak is. Rendezte és lemásolta az OL Regnicoláris Levéltárában található, az országos összeírásokat tartalmazó dokumentumokból a Zala, Vas, Nógrád, Csongrád, Csanád, Torontál és Temes megyei anyagokat. A Palóc Múzeum megbízásából pedig fordításokat készített. Részt vett a Középkori Latinság Szótárának előkészítő munkálataiban is (1964— 66). 1960. október l-jétől a Tankönyvkiadóban mintegy másfélszáz tankönyvet szerkesztett meg 19 64-ig. 44 évesen, 1960-ban készítette el szakdolgozatát „Népegészségügyi problémák a XVIII. századi Magyarországon" címmel. Két évvel később summa cum laude doktorált „Végváraink berendezése és felszerelése a XVI—

XVII. századbán" c. disszertációjával. Az 1960—r-1970-es években tudományos érdeklődésének középpontjában a középkori helytörténeti kutatások állnak (pl. Kaposvár, Veszprém, Zala és Fe-t jér megye helytörténete), közben fordításokat is készített a Magyar Történeti Szöveggyűjtemény és más 'kiadványok számára. 1963—1971. között megbízott előadóként latint oktatott az ELTE Bölcsészettudományi Karán és lehetősége nyílt a feudalizmus kori magyar történelem tanítására isi : ',.'--• •....' -i .''«."' r!'í 104