Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - HÍREK - Kisasszondy Éva: Egyházak a változó világban / 95–98. o.

denfajta vallási fanatizmustól. Részletesen elemezte a kereszténység felvételének jelentőségét a Kárpát-medencében. Beké Margit „A továbbélő katolikus egyház" című előadásában az 1945— 46-os évek történéseit mutatta be. A háborútól megnyomorított országban a katolikus egyházat is nagy veszteségek érték. Kolostorok, templomok, iskolák dőltek romba, az intézményrendszer fellazult, a hívek pedig szegényen, kifosztottan, reményt vesztve, fogságban, internáló táborokban tengették életüket. A papság egy része életét vesztette. Az alapvető társadalmi változások következtében az egyház közjogi kiváltsága megszűnt, vagyona államosításával megélhetési alapja rendült meg. Az egyházi egyesületek feloszlatásával, az egyházi személyek hitelrontásával, a sajtó támadásaival a szellem társadalmasítása is elkezdődött. Az előadó az egyház belső, önépítő oldalát elemezve, számos tényt felsorakoztatva bizonyította, hogy a katolikus egyházban megvolt a szándék, hogy a megváltozott körülmények között is tovább folytassa karitatív és oktató szolgálatát, keresve azokat a formákat és utakat, amelyek biztosították volna külső és belső tevékenységét, újjáélesztett szervezetében és intézményeiben. Erre azonban nem adatott meg a történelmi lehetőség. Kubinyi András „Az egyház szerepe az országos politikában és a honvédelemben a középkor végén" rímű referátumában a főpapság összetételét elemezve megállapította, hogy Mátyás korában csökken az arisztokrata származásúak száma, hellyette a polgári, sőt jobbágyi származékok kerültek főpapi méltóságba. A Jagellók korában az egyházi bandériumok szerepe megnőtt, tulajdonképpen az ország védelme nyugodott rajtuk. Benda Kálmán „A reformáció és a vallásszabadság" című előadásában elsősorban a toleranciáról szólt. Rámutatott arra, hogy a XVI. században a kereszténység három részre szakadása során az együttélést valamilyen módon rendezni kellett. A tolerancia először a politika területén jelentkezett a teológusok tiltakozása ellenére. A népek együttélése és Közép-Európában a török veszély kényszerítette rá az egyes uralkodókat bizonyos vallási türelem bevezetésére. Kiemelte Erdély speciális helyzetét, ahol nem alakult ki államvallás, a fejedelem mindegyik felekezetnek patrónusa volt, a különböző egyházakat követő lakosság pedig békésen élt egymás mellett. A konferencia első napján még a következő előadások hangzottak el: Fabiny Tibor: „Evangélikus szellemi áramlatok feszültségei a XVII—

XVIII. században"; Bitskey István: „Feladatok barokk kori egyházi irodalmunk kutatásában"; Adriányi Gábor: „A katolikus egyház helyzete Itáliában, Franciaországban, Németországban és Magyarországon a XIX. században"; Schweitzer Gábor: „Gondolatok a magyarországi zsidóság első emancipációja kapcsán"; Ladányi Sándor: „A református egyház a II. világháború után"; Horváth Tibor: „Hermeneutika! problémák az egyháztörténet-írásban." Május 30-án és 31-én tíz szekcióban folyt tovább a tanácskozás az alábbi témákkal: Árpád-kor; Kereszténység és Kelet-Európa; Szimbolika, heraldika, művészettörténet; Művelődés, iskola; Egyház és társadalom; Kései középkor; Egyházi életünk, történelem; Népi vallásosság, művelődés; Egyháztörténeti források, módszertan; Személyiségek az egyházban. A középkorral foglalkozók egy része régészeti témát dolgozott fel, más részük egyházjogi, egyházszervezési kérdéseket elemzett, illetve a szerzetesrendek működését ismertette. Több előadás hangzott el a templomok építéséről, díszítéséről, az egyházi szokások és népszokások kapcsolatáról, a középkori szakrális hagyományok és népköltészet egymásrahatásáról. A sokszínű korreferátumok közül mi elsősorban a levéltárosokéra figyeltünk. Blazovich László a XIV. század elején létrejött tárcafői főesperesség ki-