Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - MÉRLEG - Haraszti György: A törökellenes felszabadító háborúk újabb irodalmából / 77–81. o.

szeesküvés eseményeit." (272. old.). Itt ds feltűnő a hely- és személynevek illogikus használata: Cárigrád (261. old.=Sztambul), Antun Vrancic (Verancsics Antal — 266. old.) esztergomi érsek, Sziszek, Újlak (Ilók), Zengg eltérő használata stb., stb.] Maga a cikk és a hozzácsatolt annotált bibliográfia erős horvát elfogultságról tanúskodik, mintegy a korábban már említett hazai elfogultság görbe tükreként. A bibliográfia persze így is igen hasznos, csak kicsinyt összehordottnak és belső koherencia nélkülinek tűnik. Az ülésszak lezárásaként került sor a már említett, a Baranya Megyei Levéltár kiadásában megjelent, „Budától—Belgrádig" c. forráskiadvány ünnepélyes bemutatására. Rövid áttekintésében Farkas Gábor ismertette a kiadvány keletkezésének „kulisszatitkai"-t, s hívta fel az érdeklődők figyelmét a kötet néhány fontosabb vagy érdekesebb részletére — így a föld népének terjedelmesen dokumentált pusztulására és egy magyar huszárokból toborzott bajor lovasezred tevékenységére. Tanulmányi terjedelmű zárszavában (Kutatási problémák az 1687. évi hadjárat történetéről) Szita László, a tanácskozás szervezője saját kutatásai és az előadások alapján szintetikusan összefoglalta az eseménytörténetet az 1687. év elejétől az erdélyi bevonulásig. Ujabb eredmények (így Timár György: „Királyi Sziget" Baranya törökkori forrásai. Szerk. Szita László. Pécs, 1989) alapján vitába száll több lokalizációs kísérlettel és leszögezi, hogy a Harsány-hegy melletti csata pontos rekonstrukciójában kritikus szerepet játszó Kistótfalu nem azonos a mai helységgel, mert ez a település épp a csata folyamányaként elpusztult; a mai Villánytól dél/délnyugatra 2,5 km-re terült el. * * * A második kötet apropóját a „török" Székesfehérvár kapitulációjának jubileuma alkalmából tartott megemlékezés szolgáltatta. A recenzens bevallja, hogy a 'kevesebb több lett volna'-elv alapján ez a kiadvány kedvesebb szívének: a könyv 9, részben visszaköszönő szerzője Székesfehérvárt és szűkebbtágabb környezetét állította a kutatás fókuszába, többnyire széles körű forrásbázisra támaszkodva. A régió 1687—1688. évi felszabadulásának történetét Szita László (A törökellenes felszabadító háború Kelet-Dunántúl térségében) foglalta össze részben Lotharingiai Károly hadinaplója, részben a már többszös említett „Budától—Belgrádig" dokumentumgyűjtemény alapján. A Fehérvár hátországának tekintett Csókakővár és Csíkvár törökkori történetének tényszerű leírása Farkas Gábor (Csókakővár a törökellenes küzdelmek idején 1543—1687, Csíkvár a történelem sodrában 1543—1687) tollából származik. Fehérvár visszavételét Sebestyén József korábbi kutatási eredményeinek felhasználásával Szakály Ferenc (Székesfehérvár visszafoglalása 1688. május 19-én) dolgozta fel, beleágyazva a konkrét eseménytörténetet az 1683—1688. közötti évek haditerveibe és -helyzetébe. Megállapítása szerint a kapitulációs feltételek mintájául az egri szerződés szolgált. Sugár fent említett tanulmányát kiegészítendŐ-cáfolandó a védősereg eltávolítása után itt is maradtak vissza hajdani mohamedánok, akiknek jelenlétét okmányok igazolják (vö. Somkuti Éva tanulmányával ugyanebben a kötetben — 58—59. old.). Móra Magda (A középkori egyházi intézmények pusztulása Székesfehérváron a hódoltság idején 1543—1688) a középkori szakrális épületek törökkori sorsával, Siklósi Gyula (A török hódoltság emlékei Székesfehérvárott) a törökkor építészeti maradványaival foglalkozik a célszerűen megválasztott szakirodalom, részben saját eredmények alapján. Ugyancsak saját korábbi kutatási eredményeit hasznosította Kállay Ist80