Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - KILÁTÓ - Dóka Klára: Az Archivmitteilungen 1989–1990. évfolyamai / 65–70. o.

felügyelet a jövőre vonatkozó terveket fontolgatta. Vonatkozik ez a többi évfordulós dolgozatokra is.

4 Kapcsolódik az 1989. évi 4. szám áttekintéseihez az a nagyszámú visszaemlékezés, melyek az NDK levéltárügy egy-egy irányítójának munkásságáról szólnak. Eberhard Schetelich a folyóirat 1989. évi számaiban az Állami Levéltárigazgatóság első két vezetőjének életrajzát foglalja össze, születésük 100. évfordulója alkalmából. 1949—1952 között a szervezet élén Ottó Korfes állt, aki 1920—1937 között a postdami levéltár hadtörténeti osztályán tevékenykedett. A Levéltárigazgatóság vezetése mellett ő volt a Német Központi Levéltár igazgatója és a felsőfokú képzést szervező Levéltári Intézet irányítója is. Bár katonai rangját mindvégig megőrizte, kiválóan hasznosította szakmai tapasztalatait a levéltárügy megszervezésében. Irányítása idején volt Weimarban az első országos levéltáros konferencia is. Utódja a volt szociáldemokrata újságíró, Ottó Meier lett, aki nagy gondot fordított a levéltáros-képzés továbbfejlesztésére, a levéltárosok és történészek hivatalos kapcsolatának kiépítésére. Működésének utolsó évében, 1955ben a szovjet levéltárak nagy mennyiségű, a háború idején átkerült anyagot adtak vissza a német intézményeknek.

5 Az Archivmitteilungen 3. számában — szintén Eberhard Schetelich tollából nekrológot olvashatunk Gerhard Exnerről, aki az NDK fennállása alatt leghosszabb ideig, 14 évig vezette a levéltári ügyeket. 1945—1968 között a fegyveres testület szolgálatában állt, szakmai gyakorlata nem volt, és még az őt méltató szerző szerint is az ideológiai harc jegyében, az elméleti munka előmozdítása céljából került a levéltári terület élére.

6 Az 1990. évi 2. számban Boiho Brachmann professzor megemlékezését találjuk a nálunk is jól ismert Heinrich Ottó Meisnerről, aki már a második világháború előtt is a német levéltárügy elismert munkatársa volt. 1919 óta dolgozott a területen, jó felkészültségét, levéltártudományi munkáit az NDK megalakulása után is elismerték. Tanított a Levéltári Intézetben, 1953 óta oktatója volt a Humboldt Egyetemnek. Több levéltáros generációt nevelt fel, alkalmassá téve őket arra, hogy a politikai változások közepette is megfeleljenek a szakmai elvárásoknak.

7 1989-ben ünnepelték Európa szerte a francia forradalom 200. éves évfordulóját. Ebből az alkalomból az Archivmitteilungen első száma közli Wolfgang Blössnek, az Állami Levéltárigazgatóság munkatársának cikkét, Levéltárak és forradalom címen. Ebben a szerző ismerteti a polgári forradalmak szerepét a levéltárügyben, részletesen ír a francia Nemzeti Levéltár létrejöttének körülményeiről. Ugyanakkor példákkal igazolja azt is, hogy a felkelések, forradalmak már a középkortól az előző korszak írásos dokumentumainak elpusztításával jártak együtt, akár várakban, kolostorokban, akár biztonságosnak vélt városi épületekben őrizték azokat.

8 A francia forradalommal és annak német vonatkozásaival a folyóirat 1989. évi 3. száma foglalkozik. A szerzők a merseburgi, lipcsei, schwerini levéltárak dokumentumainak részletes feltárásával mutatják be a helyi polgári mozgalmakat, a kirobbant parasztfelkeléseket, a forradalmi eszmék megjelenését a korszak, eddig kevéssé ismert, kéziratos irodalmi emlékeiben.

9 1989-ben az NDK-ban több tudományos intézmény emlékezett meg Thomas Müntzer születésének 500. évfordulójáról. Halléban a Tudományos Akadémia, a Felső- és Szakoktatási Minisztérium, a Kultúrszövetség, Zwickauban a Thomas Müntzer Emlékbizottság tartott a prédikátor személyéről és munkásságáról tudományos konferenciát.

10 A folyóirat 1989. évi 6. számát a szerkesztők szinte teljes egészében az évforduló jegyében állították össze. Az itt 66