Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kiss József Mihály: A Pázmány Péter Tudományegyetem felvidéki birtokai visszaszerzéséért indított perek / 31–42. o.
Annak érdekében, hogy a csehszlovák kormánymegbízott az ügy miatt ne fellebbezhessen a hágai Állandó Nemzetközi Döntőbírósághoz, s hogy a magyar fél ne adjon „egy olcsó fellebbezési lehetőséget... és az eljárás bármely szakaszában egy naiv lelkekre esetleg ható és könnyen felhasználható propagandaanyagot magunk ellen", Szladits lemondott. 21 Bár a perben az egyetem maga képviselte érdekeit, ez nem jelentette azt, hogy a kormány részéről ne kapott volna támogatást. így például 1932. május 7-én Gajzágó főkormánymegbízott a Külügyminisztériumban értekezletet hívott egybe a kidolgozandó alapelvek megvitatására, melyen az egyetem megbízottam kívül az Igazságügy, a Pénzügy, a Földművelésügyi és a Belügyminisztérium, valamint a magyar döntőbíró és a Kormánymegbízottak Hivatalának képviselői is részt vettek. 22 A Magyar—Csehszlovák Vegyes Döntőbíróság 1933. február 3-án Hágában a svájci Heinrich Schreiber elnökletével, Alvarez és Van Heeckeren semleges bírák, Berczelly igazságügyminiszteri államtitkár és Hóra prágai egyetemi tanár nemzeti bírák részvételével meghozta döntését, A tárgyaláson az egyetemet Angyal Pál nyilvános rendes tanár, Márffy-Mantuano Rezső címzetes nyilvános rendkívüli tanár és Vali Ferenc ügyvéd képviselték. Az alperes részéről Koukal kormánymegbízott, a magyar állam részéről pedig Gajzágó László főkormánymegbízott vett részt az ülésen. A bíróság ítéletében perbeli hatáskörét megállapította és kötelezte a csehszlovák államot az egyetem által követelt ingatlanok visszaadására, mindennemű kisajátítási, kény szer kezelési vagy zárlati rendelkezéstől mentesen, és abban az állapotban, melyben azok a szóbanlevő rendszabályok alkalmazása előtt voltak. 23 Az ítélet a semleges bírák szavának súlyával erősítette meg azt az álláspontot, hogy az egyetem önálló jogi személy, mely az államtól különálló vagyonnal rendelkezik, s jogi személyiségét története során mindvégig megőrizte. 24 Ezzel az ítélethozatallal az ügy azonban még nem zárult le. 1930-ban Párizsban ugyanis egy olyan egyezményt kötöttek (II. párizsi egyezmény), melynek értelmében a Magyar—Csehszlovák Vegyes Döntőbíróság ítéleteivel szemben a hágai Állandó Nemzetközi Bírósághoz (Cour Permanente de Justice Internationale) fellebbezéssel lehetett fordulni. Ha az alperes belenyugodott volna a per elvesztésébe, az ítélet szerint kiegészítő eljárást kellett volna lefolytatni a vegyes döntőbíróság előtt az elmaradt hasznok, az esetleges beruházások és a kártérítés ügyében. 25 Ezért aztán az Egyetemi Tanács meghatalmazta Angyal Pált mint főmegbízottat és Vali Ferencet mint helyettes megbízottat a vegyes döntőbíróság előtt folyó per továbbvitelére, s az ingatlanok egy részének természetben való kiadására esetlegesen meginduló tárgyalások lefolytatására, kikötve, hogy az egyezség megkötéséhez a Tanács külön felhatalmazása szükséges. A felhatalmazást kiterjesztették arra az esetre is, ha az ügy fellebbezés útján a hágai nemzetközi bíróság elé kerülne, ekkor a meghatalmazottak kötelesek a magyar állam illetékes hatóságainak a megfelelő felvilágosítást megadni. 26 Természetesen a csehszlovák állam nem nyugodott bele a számára kedvezőtlen döntésbe, 1933. május 3-án fellebbezést nyújtott be a fentebb ismertetett ítélet ellen. 27 A másodfokú ítélet és az egyezség A hágai Állandó Nemzetközi Bíróság előtt csak államok állhattak peres félként egymással szemben. Magyarországot Gajzágó László képviselte ezen a fórumon, aki ekkor már tizedik éve foglalkozott a felvidéki birtokok vissza35
