Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.

hogy csorbították a törvényhatóságok hatáskörét, csökkentették a középfokú állami közigazgatási szervek önállóságát is. Az ezzel kapcsolatos véleményét így összegzi: „Az állami közigazgatás középfokú szervei korábban a minisztérium direkt utasításai alapján működtek, de ezeknek az utasításoknak a keretei között teljesen önállóan, a főispán, a többi vezető hivatalnok vagy a törvényhatósági tisztviselők minden beleszólása nélkül látták el feladataikat. Ez a helyzet 1876-ban teljesen megváltozott, a középfokú állami közigazgatásnak a közigazgatási bizottság lett a közvetlen felügyeleti és irányító testülete, a minisztériumok csak másodlagosan, a közigazgatási bizottság döntéseinek meghozatala után gyakorolták az állami főfelügyeletet. Kettős alárendeltség alakult ki tehát az állami közigazgatásban is: a középfokú állami igazgatás vezetői és hivatalnokai részben a közigazgatási bizottsággal, részben a miniszterekkel szemben kerültek függő helyzetbe."

115 A középfokú állami közigazgatási szervek jelzett kettős alárendeltsége azonban nem létezett, de nem is létezhetett. Ezeknek a hatóságoknak a működési területe igen nagy volt, általában több törvényhatóság és ennek megfelelően több közigazgatási bizottság illetékességi területére terjedt ki. Ennek következtében egy-egy középfokú állami közigazgatási hatóság egyszerre több közigazgatási bizottságnak, mint irányító és felügyeleti szervnek lett volna alárendelve, ami eleve lehetetlenné tette az ilyen irányú függőséget. A törvényben felsorolt állami szervek vezetői, illetve képviselői megjelentek a bizottsági üléseken, előadták a hatáskörükbe tartozó ügyeket és előterjesztették az ezekkel kapcsolatos határozati javaslataikat, beszámoltak a hivataluknak a törvényhatóságot érintő tevékenységéről, egyeztették a törvényhatósággal párhuzamosan végzett feladatokat, de ez semmiképpen sem jelentette azt, hogy a közigazgatási bizottság beavatkozott volna az állami hivatal tevékenységébe, nemhogy irányította volna annak működését. A közigazgatási bizottságokat szerintem nem szánták lényegesen másra, mint amit a törvény mondott: az állami és a törvényhatósági közigazgatás öszszehangolására, és eközben az állami ellenőrzés biztosítására. Erre vall, hogy a bizottság egyéb feladatai nem voltak nagyok. Idővel azonban kitűnt, hogy a bizottság nem tudja elvégezni, amit neki szántak, nem tud maga lenni a közigazgatási reform és ezután egyre több igazgatási, fegyelmi és fellebbviteli feladatot kapott. összegzésként megállapíthatjuk, hogy a közigazgatási bizottságokat hazai előzmények nélkül szervezték ugyan meg, de nem függetlenül a meglevő állapotoktól. Már a törvényjavaslat indokolásában erőteljes hangsúlyt kapott a történelmi hagyományok megőrzése.

116 Az önkormányzatnak túlságosan nagy volt a tekintélye, évszázados tradíciókat kellett volna vele együtt félretolni, és erre nem vállalkozott a bontakozó polgári állam. A közigazgatási bizottság lett volna az eszköz a történelmi hagyomány és a modern kor kívánalmainak összehangolására, de nem tudta, és valószínűleg nem is tudhatta megoldani a neki szánt feladatot. A közigazgatási bizottságok működését értékelő vélemények felróják a bizottságnak, hogy megnyirbálta az önkormányzati jogokat. Meg kellene vizsgálni a dolgot arról az oldalról is, hogy van-e helye a polgári államban a feudális vonásokat magán viselő önkormányzatnak. A közigazgatási bizottságok jelentősége csökkenésének, a bizottság elbürokratizálódásának az egyik oka biztosan az volt, hogy a működésében a sajátos magyar önkormányzati vonal bizonyult erősebbnek. De a legfőbb oka magában a kiindulásban rejlett. Tévedés volt azt hinni, hogy a törvényhatósági önkormányzat a közigazgatási bizottság által alkalmassá tehető a :polgári,állam megkövetelte közigazgatási feladatok jó elvégzésére. 26