Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.
b) Községi és városi alkalmazottak Az 1886. évi 22. te. szerint a községi elöljáróság és a segéd- és kezelőszemélyzet bármelyik tagja ellen a vármegyei közigazgatási bizottság is kezdeményezhette a fegyelmi eljárás lefolytatását. Tisztviselők bírságolása, hivatalból való felfüggesztése és elmozdítása esetén községeknél a főszolgabíró, rendezett tanácsú városoknál a polgármester határozata ellen az alispánhoz, innen a vármegyei közigazgatási bizottsághoz lehetett fellebbezni. Az alispán első fokú határozatainak szintén a vármegyei közigazgatási bizottság volt a fellebbviteli fóruma. A rendezett tanácsú városok tisztviselői ellen lefolytatott alispáni vizsgálat iratait első fokú eljárásra a vármegyei közigazgatási bizottsághoz kellett áttenni. A fegyelmi eljárás mind a községi, mind a városi alkalmazottak ügyeiben befejeződött, ha az eljárás lefolytatására rendelt két hatóság egybehangzó ítéletet hozott. Az így befejezett ügyekről azonban havonta jelentést kellett tenni a közigazgatási bizottságnak, amely köteles volt ezekről az ügyekről tájékoztatni a belügyminisztert. Ha a fegyelmi vizsgálat során kitűnt, hogy nem csupán fegyelmi vétségről, hanem büntetendő cselekményről van szó, ugyanúgy kellett eljárni a községi és városi alkalmazottakkal szemben is, mint a törvényhatóságiakkal, amit fentebb már ismertettem. 65 c) Állami és egyéb alkalmazottak Az 1876. évi 15. te. az állami pénzügyi tisztviselők adóügyekben elkövetett vétségeinek a büntetéséről rendelkezett. Eszerint az adó felügyelő által elkövetett fegyelmi vétségeket első fokon a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, másodfokon a pénzügyminiszter bírálja el. A törvény 10. §-ával megalkotott — a beosztott tisztviselők felett illetékes — fegyelmi bizottság ítéletei ellen a közigazgatási bizottsághoz lehetett fellebbezni. Eltérő ítéletek esetén harmadfokon a pénzügyminiszter döntött. 66 A közadók kezeléséről szóló 1883. évi 44. te. úgy rendelkezett, hogy az adófelügyelőség állományába tartozó állami tisztviselők és az adóvégrehajtók fegyelmi vétségeit is a közigazgatási bizottság bírálja el első fokon, másodfokon pedig a pénzügyminiszter. 67 A pénzügyi közigazgatás szervezeti változásairól szóló 1889. évi 28. te. szerint az adófelügyelőségek helyébe lépő pénzügyigazgatóságok beosztott tisztviselőinek fegyelmi ügyeiben a közigazgatási bizottság járt el első fokon. Határozatai ellen a pénzügyminiszterhez lehetett fellebbezni. A pénzügyigazgatóság vezetője köteles volt megtámadni a határozatot, ha a büntetést a fegyelmi vétséghez képest enyhének találta. 68 A népiskolai ügyekről szóló 1876. évi 28. te. alapján a közigazgatási bizottság az állami és községi iskolákban alkalmazott tanítók ellen fegyelmi vizsgálatot rendelhetett el, ha az iskolaszék vagy -gondnokság feljelentést tett ellenük, és a bizottság is úgy ítélte meg, hogy erkölcsi vagy hivatali vétséget követtek el. A bizottság köteles volt vizsgálatot indítani akkor, ha erre a vallás- és közoktatásügyi miniszter szólította fel. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat lezárultával a fegyelmi bíráskodást a közigazgatási bizottság gyakorolta a tanítók felett. Határozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez lehetett fellebbezni, de a fellebbvitel ténye nem odázta el a határozat végrehajtását. A közigazgatási bizottság felfüggeszthette az állásukból azokat a tanítókat, akik ellen fegyelmi eljárás folyt. A- közigazgatási bizottság elkobozhatta a kormány által betiltott tankönyveket és taneszközöket. A tiltott könyv vagy eszköz használata büntetendő 18