Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.

A birtokosok és a gazdatisztek közötti jogviszonyt szabályozó 1900. évi 27. te. úgy rendelkezett, hogy, ha egy birtokos hiteles adatokkal igazolja, hogy a gazdaságból eredő jövedelme nem teszi lehetővé okleveles gazdatiszt alkalmazását, akkor a földművelésügyi miniszter a közigazgatási bizottság meghallgatásával felmentést adhat a foglalkoztatási kötelezettség alól. A foglalkoztatási kötelezettséget megszegő birtokosok ellen a közigazgatási bizottság járt el, mégpedig úgy, hogy pénzbírsággal sújtotta őket mindaddig, amíg nem tettek eleget a törvénynek.

48 Az osztatlan közös legelőkről szóló 1913. évi 10. te. kimondta, hogy a legelőbirtokosokból legelőtársulatot kell alakítani. Ha a tulajdonostársak nem teljesítették a tagak névjegyzékének összeállítására és az alapszabályok elkészítésére vonatkozó kötelezettségüket, akkor erről a közigazgatási bizottságnak kellett gondoskodni. A legelőtársulat alakuló közgyűlésének időpontját a közigazgatási bizottság tűzte ki, és annak elnökét is kijelölte.

49 Panasz esetén a társulati tagok névjegyzékét a bizottság bírálta felül. Emellett a bizottság véleményezte, majd továbbította a minisztériumba a társulati alapszabályokat is.

50 A legelőtársulat tisztviselőit a társulati közgyűlés választotta a társulati tagok közül, de a közigazgatási bizottságnak joga volt megsemmisíteni a választást, ha a megítélése szerint alkalmatlan személyt választottak meg, vagy ha nem az alapszabálynak megfelelően választottak tisztviselőket. A közigazgatási bizottság ilyenkor új választásra hívta össze a tagokat. Ha a választás ekkor sem volt sikeres, a bizottság ideiglenes elnököt és tisztviselőket rendelhetett ki, amit sürgős esetben új választás megejtése nélkül is megtehetett.

51 A legelőtársulat a közigazgatási bizottság és a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt állt. A közigazgatási bizottság bármikor megvizsgálhatta a társulat ügyvitelét és vagyonkezelését. Ha hiányokat vagy szabálytalanságokat tapasztalt, pénzbírságot szabhatott ki, és közgyűlés összehívását is elrendelhette.

52 A törvénnyel a közigazgatási bizottság hatáskörébe utalt teendőket az 1888. évi 35. tc-kel életre hívott gazdasági albizottság végezte, amelynek taglétszámát most kettőről négyre emelték. Az albizottság rendszerint ülésen határozott, halasztást nem tűrő esetben azonban az elnök az ügy előadójának a meghallgatásával a saját felelősségére is intézkedhetett, az ilyen ügyet azonban köteles volt az albizottság legközelebbi ülése elé terjeszteni. Az albizottság ülésén érvényes határozat hozatalához az elnöikön kívül legalább két tag jelenlétére volt szükség. Az üléseken előadóként, illetve szakértőként részt vehetett az erdőfelügyelőség és a gazdasági felügyelőség kiküldöttje, akiknek szavazati joguk nem volt, de a határozatokat megfellebbezhették. Az albizottság — amely az 1913. évi 10. te. hatályba lépésétől az erdészeti albizottság hatáskörét is megkapta — a működéséről évente tartozott beszámolni a közigazgatási bizottságnak.

53 g) Oktatásügy A közigazgatási bizottságnak a népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi 28. te. szerint fontos feladata volt, hogy figyelemmel kísérje területének népoktatási viszonyait. A bizottság intézkedett arról, hogy az illetékes közigazgatási hatóságok a tanév kezdete előtt összeírják a tanköteleseket. Kérhette a minisztertől azoknak a felekezeti iskoláknak a megintését, amelyek a tanfelügyelő szerint nem feleltek meg a népoktatási törvény előírásainak. Ha egy iskolában három egymást követő miniszteri intés után sem tették meg a kívánt intézkedéseket, a közigazgatási bizottság községi vagy állami iskola felállítására tehetett javaslatot. 15