Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.

totta. A választottak mandátuma két évre szólt, éves rotációval, azaz a választott tagok fele minden év végén kilépett. A kilépő tagok újraválaszthatók voltak. A közigazgatási bizottságok megszervezésének célja a törvény szerint az volt, hogy biztosítsák az összhangot a törvényhatóságok és az illetékes állami szervek között. A bizottságok kinevezett és választott tagjainak a hivatalos feladatok elvégzésében támogatniuk kellett egymást. Mindenkor azonos módon, egymással egyetértésben voltak kötelesek eljárni. A bizottság feladata az volt, hogy a törvények, kormányrendeletek, törvényhatósági szabályrendeletek és határozatok alapján beossza azon közigazgatási teendőket, amelyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek a közreműködésére volt szükség. Intézkednie kellett a közigazgatás bármely területén felmerült nehézségek megszüntetéséről, el kellett simítania a különböző végrehajtó közegek között előforduló súrlódásokat. Amennyiben az elintézés lehetősége kívül esett a hatáskörén, az illetékes szakminiszterhez kellett felterjesztést tennie. Intézkednie kellett továbbá a saját hatáskörében felmerült, valamint a hozzá intézett törvényhatósági határozatok és kormányrendeletek miatt szükségessé váló feladatok végrehajtásáról. A közigazgatási bizottságok az ügyeket üléseken intézték, amelyeket a törvényhatóság székhelyén kellett tartani. Az ülések nyilvánosak voltak, de a fegyelmi választmány ülésén az elnök a tanácskozás és a határozathozatal idejére eltávolíthatta a hallgatóságot. A bizottságok a rendes üléseiket minden hónap első felében tartották. A szaktisztviselőknek minden ülésen jelentést kellett tenniük a hatáskörükbe tartozó közigazgatási ágak állapotáról és a felmerült nehézségekről. Az egyes szakelőadói jelentések általában a következő tárgyakra terjedtek ki:

4 Állami tisztviselők Az adófelügyelő, majd pedig a pénzügyigazgatóság vezetője a jelentésében beszámolt az adóba befizetett összegekről külön véve az egyenes adót, a hadmentességi díjat, a bélyeg- és jogilletéket, a fogyasztási és italadót és a betegápolása pótadót. Értékelte, hogy a befizetések üteme mennyire felelt meg a várakozásoknak, illetve mennyiben egyezett meg vagy tért el az előző évek azonos időszakának eredményeitől. A jelentéshez gyakran mellékelt kimutatást az engedélyezett adófizetési halasztásokról, a mentesítésekről és a hátralékosokról.

5 Az államépítészeti hivatal vezetőjének (a kir. főmérnöknek) az ügykörébe az útügyek, a közmunkaügy, a vízépítési ügyek és a gőzkazánokkal kapcsolatos ügyek tartoztak. Minden jelentése kitért arra, hogy mennyi volt az útadóban és a közmunkaváltságban befizetett összeg és mennyi a hátralék. Rendszeresen tájékoztatta a bizottságot a törvényhatóság területén lévő közutak építési és karbantartási munkálatainak állásáról.

6 A tanfelügyelői jelentések a tanfelügyelő iskolalátogatásai alkalmával szerzett tapasztalatokról számoltak be, ezek tanulságait rögzítették. A jelentésben a tanfelügyelő közölte a meglátogatott iskola tanulóinak számát, értékelte, hogy a tankötelesek milyen arányban jártak iskolába, véleményt mondott az iskolaépület és a berendezés alkalmasságáról, az iskola tanszerekkel való ellátottságáról és a tanítók munkájáról. Ha rendellenességet tapasztalt, a közigazgatási bizottság intézkedését kérte. A bizottság községi iskolák esetében a városi tanácsot (ill. a községi elöljáróságot), felekezeti iskolák esetében pedig a hitközségeket szólította fel cselekvésre. Tartalmazzák a jelentések, hogy járvány 7